Szemle

“Senki sem születik transzneműnek” – félmilliós megtekintésnél jár a gyermekorvos videója

Egy hét alatt több mint félmillióan látták a Facebookon azt a feliratos videót, amelyben egy  amerikai gyermekorvos, Dr. Michelle Cretella beszél a nemekről. A videót beágyaztuk, de a leiratát is publikáljuk!

“Gratulálok, egy fiú!”  Vagy: “gratulálok, egy lány!” – Húsz évnyi gyermekorvosi pályafutásom alatt így kezdődött a kapcsolatom a legtöbb páciensemmel.

A testünk meghatározza a nemünket, a biológiai nemet nem kijelölik. A nemünket a fogantatástól a DNS-ünk felépítése határozza meg, belekódolva testünk minden sejtjébe. Az ember nemisége bináris: vagy van egy normális Y-kromoszóma és férfivá fejlődik, vagy nincs, és akkor nővé fejlődik. 

Legalább 6500 genetikai különbség van a férfiak és a nők között.

A hormonok és a műtétek nem tudnak változtatni ezen.  

A gondolkodásunk és az érzéseink lehetnek tényszerűen igazak vagy hibásak. Például, ha ma besétálok az orvosom rendelőjébe és azt mondom: “Helló, én Margaret Thatcher vagyok”, az orvosom azt fogja mondani, hogy téveszmés vagyok és felír nekem egy antipszichotikumot. Azonban, ha ehelyett besétálok, és azt mondom, hogy egy férfi vagyok, azt fogja mondani, hogy gratulálok, transzgender vagy! 

Ha azt mondanám: “Doktor úr, öngyilkos hajlamaim vannak, egy amputált személy vagyok egy sértetlen testbe zárva, kérem műtétileg távolítsa el az egyik lábamat” – akkor testkép-integrációs zavarral diagnosztizálnának. De ha ugyanehhez az orvoshoz besétálok, és azt mondom, hogy “férfi vagyok, jegyezzen elő melleltávolító műtétre”, akkor az orvosom meg fogja tenni. 

A legtöbb egészségügyi szervezet szerint ha le akarod vágatni az egészséges kezedet vagy lábadat, akkor mentálisan beteg vagy. De ha le akarod vágatni az egészséges melleidet, vagy a péniszedet, akkor transznemű vagy.  

Legyünk egyértelműek: senki sem születik transzneműnek!

Ha a nem identitás az agyba lenne kódolva születés előtt, akkor az egypetéjű ikreknek ugyanolyan nemi identitásuk lenne minden esetben. De nincs.

Volt egy kisfiú páciensem, nevezzük Adnynek. Három és öt éves kora között lányokkal, és tipikusan lányos játékokkal játszott – és lánynak kezdte nevezni magát. A szülőket és Andyt egy kezelőorvoshoz küldtem: egyre gyakrabban a gyerekek megtévesztő családdinamikával rendelkeznek, és magukévá tesznek egy tévhitet. Az egyik terápia közepén Andy letette a játék kamiont, felvett egy Barbie babát és azt mondta: “anya, apa, ti nem szerettek engem amikor fiú vagyok!”

A kezelőorvos megtudta, hogy amikor Andy 3 éves volt megszületett a húga, akinek speciális kezelésekre volt szüksége, ezért ő sokkal nagyobb törődést és figyelmet igényelt a szüleitől.  Andy tévesen ezt úgy ítélte meg, hogy az édesanyja és az édesapja a lányokat jobban szereti. Ha azt akarja, hogy újra szeressék, akkor lánynak kell lennie. Végül a családterápia segített, Andy jobban lett.

Ma Andy szüleinek már teljesen mást mondanának, azt hallanánk, hogy “ez Andy igazi személyisége, meg kell változtatnunk  a nevét, biztosítani kell, hogy mindenki lányként kezelje, máskülönben öngyilkos lesz.” Amikor elérné a pubertáskor a szakértők pubertásblokkolót adnának neki, hogy továbbra is “lány” maradhasson. […]

Ha egy lány, aki ragaszkodik ahhoz, hogy férfi legyen – és egy évig tesztoszteront szed- már 16 évesen áteshet melleltávolító műtéten. Az Amerikai Gyermekorvosok Akadémiája nemrégiben közzétett egy jelentést, amelyben arra buzdítják a gyerekorvosokat, hogy figyelmeztessék a tinédzsereket a tetoválásokkal kapcsolatban, mert azok maradandóak és hegesedést okozhatnak. De ugyanez  szervezet 110 százalékban támogatja a 16 éves lányok melleltávolító műtétjeit, szülői beleegyezés nélkül is, amennyiben a lány állítja, hogy ő férfi, és naponta kapott tesztoszteront egy éven keresztül. “

Fotó: Nőkorszak

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

2 hozzászólás

  • Válasz Orosz Richárd 2019. 04. 13. 12:04

    Örülök, hogy kiáll a blog az LMBT propaganda őrülete ellen. Köszönettel, Orosz Richárd

  • Válasz A 2019. 04. 21. 19:35

    Röviden, két szó: nemi diszfória.
    Hisszan:
    Mindössze egy orvoslással kapcsolatos mesterdiplomám van, de így is ki tudom jelenteni: a cikkben idézett orvos nyilvánvalóan nincs képben az orvostudomány jelenlegi állásával.

    A transznemű személyeket nem transzneműséggel diagnosztizálják, hanem nemi diszfóriával, ami a testképzavar egy formája. A mögötte jelenleg sejtett okok hormon szintézis zavara és/vagy (és ezzel valószínűleg összefüggő) strukturális változások az agyban amelyeket már több alkalommal képalkotással kimutattak. Jelenleg nincs meg a technológia az agy átalakítására, de ha meg is lenne, etikai kérdés, hogy szabad-e, hiszen azzal a beteg személyiségét változtatjuk meg.
    Így jelenleg a legjobb megoldás, amivel ezeknek a személyeknek az életminőségén javítani lehet, az az, ha a testüket az általuk érzékelthez legközelebb állóvá segítjük alakítani, ezáltal csökkentve azt a folyamatos zavarodottságot és mentálisan megterhelő érzést, amit bennük ez a rendellenesség kivált, és sok esetben életet veszélyeztet, öngyilkosság felé sodor.

    Az ilyesfajta bejegyzések megosztói azt hiszik, segítenek embereken ezáltal, de épp az ellenkezőjét teszik. Az “elesettektől” tagadják meg a segítségnyújtást véleményem szerint puszta önzőségből, mert számukra taszító a kezelés módja.
    Miben más ez, mint segíteni a vakon, az amputálton, az árván? A vak látását emberi erővel nem adhatjuk vissza, de adunk neki fehér botot, kutyát és ha kell, kézenfogva vezetjük. Az amputált ember lábát sem növeszthetjük vissza, de adhatunk neki rámpát, műlábat. Az árva gyerek szülőjét nem támaszthatjuk fel, de lehetünk nevelőszülei. Az LGBT emberen miért nem így segítünk? Miért akarunk olyat tenni vele, amihez nincs hatalmunk, megváltoztatni a lelkét? Van, akinek az az ösztrogéninjekció a fehér bot!

    Üdv,
    Egy fiatal, aki szeretne keresztény lenni, de minden ilyen cikk eltaszítja ettől