Szemle

Arra születtél, hogy világíts

Annyiszor elbizonytalanodunk abban, hogy kik vagyunk és mi a dolgunk. Annyiszor azt gondoljuk, hogy teljesen alkalmatlanok vagyunk betölteni azt, amire Isten hív. De Jézus nemcsak önmagát határozta meg, hanem a mi identitásunkat is helyreállítja, ha Hozzá fordulunk: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város”! Takaró Jánosnak, a Kelenföldi Református Egyházközösség lelkészének prédikációjából szemlézünk.

„Mindnyájan úgy születünk, hogy nincs rendben a kapcsolatunk Istennel és bennünk van a hajlam a bűnre Aztán életünk egy pontján Isten megállít és ezt mondja: „Szeretlek! Fontos vagy! Ismerlek téged. Sőt, jó tervem van az életeddel!”. Ez az üzenet gyógyít, megelevenít, átformál. Tanítványokká leszünk ebben az új életben, ami más, mint a korábbi volt. Jézus hegyi beszédében a Ti vagytok-mondások segítenek megérteni az igazi identitásunkat. Azt, hogy mire hívott Isten. Hogy mit jelent a vele való kapcsolat. Mit jelent a menny állampolgáraként élni. Ha megértjük, mit jelent, hogy mi vagyunk a föld sója és a világ világossága, akkor tudni fogjuk, mi a küldetésünk.

Sokszor hiányzik a küldetéstudatunk. Pedig enélkül a próbáinkkal is nehezebben nézünk szembe.

hirdetés

Azt várjuk a kereszténységtől, hogy az életünk mindig legyen jó és sikeres.

Mintha nem kattant volna át bennünk, hogy a küldetésünk ezek felett áll: Isten akaratát megvalósítani a földön és azzá válni, akivé ő formál. Véssük egészen mélyen a szívünkbe, hogy tanítványként az életünk értelme, hogy a világ világossága, a föld sója legyünk.
A kereszténység ebből a szempontból is forradalmi: független azoktól az általános társadalmi mérőszámoktól, amelyek alapján kívánatosnak, sikeresnek mondunk egy életet. Megrendítő, de a tanítványságunk elsősorban nem rólunk szól, hanem Jézus Krisztusról, aki a teremtőnk, a megváltónk és a szabadítónk.

Teljesen telve tud lenni Vele a szívünk. Az életünk róla szól és érte van.

Milyen gyakran van félrecsúszás: vasárnaponként a lelkészt megyünk hallgatni – persze csak azt, aki az ízlésünknek megfelel – és nem Istent tisztelni. Emberekre nézünk Isten társasága helyett. Pedig akkor lesz boldog a lelkünk, ha Istennél találjuk meg a szükségeinkre a választ.
De tanítványnak lenni még másodsorban sem rólunk szól, hanem a másik emberről. A keresztény közösség soha nem zárkózhat el, nem utasíthatja vissza, hogy üzenetté legyen a világ számára.

Megfordult már több ember fejében – az enyémben is – miért nem maradt itt inkább Jézus a feltámadása után? Mennyivel jobb, hitelesebb lenne, ha inkább ő szervezné az egyházat helyettünk! Jézus maga mondta, hogy jobb lesz így. Minket elküldött, hogy tegyünk tanítvánnyá minden népet. A Szentlelke pedig elvezet minden igazságra. De hogyan leszünk világosság? Jézus először magáról mondta, hogy a világ világossága. De akiben a Fiúság lelke lakik, azon átsugárzik Isten fénye, lénye, személye, ereje. Máshogy képtelenek lennénk fényesek lenni. Jézus elvégzi bennünk, hogy rajtunk keresztül látható legyen. Az életünkön keresztül fénylik a sötétben. Nem elrejthető a hegyen épült város!

Akik Őt imádjuk: világossággá leszünk.

A kételyeink, a kudarcaink, az alkalmatlanságunk, a gyengeségeink ellenére is. Isten Lelke megelevenít, megtisztít, megerősít: újra küzdeni tudunk. Ha ennél kevesebbet hiszünk magunkról, akkor nem hiszünk Istennek. Inkább álljunk bele! Imádjuk Istent azért a tervért, amelyet nekünk készített! Legyünk hálásak, hogy világossággá tesz!”

Forrás: Kelenref

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás