Könyvajánló

Az élet játéka – Könyvajánló

Biztosan érezted már úgy életedben, hogy minden talajt kihúztak a lábad alól és nincs semmi remény. Vagy egyszerűen csak belesüppedtél a hétköznapok mókuskerekébe, amit unalmasan napról-napra kell hajtanod, egyébként pedig nyomott és szürke emberi kapcsolatok öveznek körül. Nos, ha magadra ismersz, egy játékra hívlak Téged!

Az említett játék „az élet játéka”. Nagyon szórakoztató, ha belejössz. Tulajdonképpen semmi más dolgod nincsen, csupán, hogy minden pillanatban keresd meg azt, aminek örülni lehet. Talán nagyon közhelyesen hangzik, ám egész emberi életeket alakíthat át, és olykor nem is olyan könnyű. Be kell vallanom, nem az én ötletem volt, hanem egy íróé, Eleanor H. Porter-é. „Az élet játéka” című regényében egy kislányról, Pollyannáról olvashatunk, aki felfordítja a felnőttek világát meghökkentő és mégis egyszerű viselkedésével. Például, amikor megkapja új lakhelyén, gazdag nagynénjénél a meleg, fülledt padlásszobát, amelyben sem egy szőnyeg, sem egy kép sincs, sőt még tükör sem, ő mégis megtalálja, minek lehet örülni. Hiszen a padlásszoba ablakából gyönyörű a kilátás, ez lesz az ő „fali képe”, a tükörre meg amúgy sincs szüksége, így legalább nem látja arcán lévő szeplőcskéit. És ahogy a történet kibontakozik, a játék egyre komolyabb lesz.

Vannak pillanatok, amikor nem könnyű csatlakozni ehhez a vállalkozáshoz, az életünkben vannak mélypontok, ahol kérdezhetnénk: ebben mégis minek lehet örülni? Mégis, ha belekezdesz, majd észreveszed, hogy nem csakhogy könnyebbé válik általa az élet, hanem a kitartó munka során a többi ember is elkezdi veled játszani a játékot. Különösen most a nagyböjti időben jó fogadalom lehet ennek a gyakorlása, főként, hogy hajlamosak vagyunk saját bűneink fölötti bánatunkban búskomorságba esni. És hogy buzdítsalak, ez valójában Isten előtt is kedves lehet, idéznék egy részt a regényből, amelyben Pollyanna épp az édesapjáról mesél (aki tiszteletes volt) egy másik tiszteletesnek:

„- Tiszteletes úr, tetszik magának a papi hivatás?
A pap meglepődve kapta fel a fejét.
– Hogy tetszik-e? Milyen különös gondolat! Miért kérdi, kislány?
– Csak. Mert úgy nézett maga elé. Néha a papa is így nézett.
– Igazán? – A kérdés udvariasan hangzott, látszott azonban, hogy a pap gondolatai messze járnak.
– És olyankor megkérdeztem tőle is, örül-e neki, hogy pap.
A tiszteletes szomorkásan elmosolyodott.
– És mit válaszolt ilyenkor az édesapja? – kérdezte.
– Ó, hát persze, mindig azt mondta, hogy örül, de hozzátette, hogy ha nem volnának a Szentírásban az örvendező versek, egy percig sem maradna tovább pap.
Ford tiszteletes nagy szemeket meresztett.
– Milyen versek?
– Az örvendező versek – válaszolt Pollyanna vidáman. – A Bibliában természetesen nem úgy hívják őket, de papa annak nevezte mindazokat, amelyek azzal kezdődnek, hogy „Örvendezzünk…”, „Boldogok, akik…”. Rengeteg van belőle! Egyszer, amikor papa különösen szomorú hangulatban volt, meg is számolta őket. Nyolcszázat számolt össze!
– Nyolcszázat?
– Bizony, nyolcszázat, ami mind azt mondja, hogy örvendezzünk és legyünk boldogok. Azért nevezte őket papa örvendező verseknek.
– Ó! – A pap kezében kinyílt a füzet, tekintetete a vasárnapi szentbeszéd vezérszólamára esett: „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók!”
– Szóval a maga édesapja az örvendező verseket szerette?
– Igenis, tiszteletes úr. Azt mondta, nagyon segített neki, amikor összeszámolta őket. Mert ha az Úristen nyolcszázszor elismételte, hogy örvendezzünk és legyünk boldogok, akkor bizonyára azért tette, mert úgy kívánja, hogy tényleg azok is legyünk. Így mondta papa. És azt is mondta: szégyelli, hogy ez nem jutott már korábban az eszébe. Azóta mindig vigaszára szolgáltak, ha valami baj volt, például a nőegylet hölgyei hajba kaptak, illetve ha nem értettek egészen egyet – javította ki magát Pollyanna gyorsan. – Azt mondta a papa: ezek a versek tanították meg a játékra is. Velem kezdte játszani, amikor a mankók érkeztek, de mindig azt mondta, hogy eredetileg a versekből merítette a gondolatot.”

Ha sikerült e kis részlettel kedvet ébreszteni, akkor bátorítalak, kezdd olvasni a regényt! Kis fejezetenként is haladhatsz, akár buszon, munkába menet, metrón, ebédszünetben. És bízom benne, hogy a regény jobban megmutatja, hogy milyen is valójában ez a játék, és majd kedvet csinál hozzá! Minél nehezebb helyzetben találod magad, annál izgalmasabbá válik!

Bábik Noémi

Még nem érkezett hozzászólás