Ne félj a gyónástól!

Nagyböjt a megtérés, Istenhez fordulás és a bűnbánat időszaka. Ilyenkor egy kicsit elcsendesedünk, átértékeljük az életünket, igyekszünk nagyobb teret adni Istennek a szívünkben. Katolikusként sokan szentgyónást végzünk ez idő alatt, viszont ez közel sem könnyű és bizony sokszor elég nehezen vesszük rá magunkat. De nem szabad hagynunk, hogy a félelmeink eltántorítsanak tőle!

Sokan úgy tekintenek a szentgyónásra, mint valami kellemetlen fogászati kezelésre, ami elöl legszívesebben elmenekülnének, viszont a nagyböjti időszakra való tekintettel rászánják magukat, elvégre mégis csak azt írja elő az egyház, hogy legalább évente egyszer a húsvéti ünnepkörben – akár a nagyböjti idő alatt, akár húsvét után – részesüljünk a bűnbánat szentségében és áldozzunk meg. Viszont a gyónás igazi szépségét az tudja csak átérezni és megérteni, aki megtapasztalhatta már életében legalább egyszer Istennek azt a csodálatos felszabadító ajándékát, amelyet a feloldozáson keresztül ad számunkra.

Nincs annál szebb érzés, amikor egy izzasztó gyónás után olyan könnyűnek érzed a lelked, mintha csupán egy tollpihe lenne. De még akkor is, ha ezt megtapasztaltuk már, sokszor szembesülünk a gyomrunkban érzett kis gombóccal és a gyónástól való félelemmel.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy átlendüljünk a félelmeinken és ne tartsanak vissza attól, hogy a szerető Mennyei Atya karjaiba szaladjunk?

hirdetés

Számtalan segítséget kapunk ahhoz, hogy fel tudjunk készülni az Istennel való kiengesztelődésre. Ha régen voltál már gyónni, akkor egyszerűen csak fel kell lapoznod egy imakönyvet, és egészen biztos, hogy találsz benne valamilyen lelkitükröt, amely útmutatást adhat a lelkiismeretvizsgálathoz, sőt magához a gyónás menetéhez is. De ha nincs is ilyen imakönyved, akkor is az internet nagy segítség lehet ez ügyben, hiszen csak rákeresel a Google-ben és máris eléd tárul minden információ, amelyre szükséged van. Sőt, akár válogathatsz is a különböző lelkitükrök közül, hogy megtaláld azt, amelyik életkorod, életállapotod szempontjából a legmegfelelőbb számodra. Persze, a szentgyónáshoz nem feltétlen szükséges lelkitükröt használni, de ez adhat egyfajta táppontot és segítséget a lelkiismeretvizsgálathoz, főleg, ha régebb óta halogatod már.

Viszont, a felkészülés előtti vívódásról kevesebb szó esik, pedig csak akkor juthatunk el erre a lépcsőfokra, ha eldöntöttük, hogy elmegyünk gyónni.

Ha nem születik meg bennünk ez az elhatározás, akkor az egész gyónás nem tud megvalósulni, hiszen nem sikerült elég bátorságot összegyűjtenünk. Igen, bátorság kell hozzá, mert sokszor könnyebb lenne elbújni Isten elől és inkább vergődni a bűntudattól, mintsem a bűnbocsánat szentségével élni, pedig valahol mélyen mégis érezzük, hogy szükségünk lenne rá, és vágyódunk is utána, csak ezt magunknak se merjük beismerni, és inkább elhitetjük magunkkal, hogy nem kell ez, jól vagyunk, ráér majd később. Talán nehezebb is ezt a lépést megtenni, mint maga a gyónás folyamata. A gyónás előtti órák sokszor nehezebbek, mint az a néhány perc, amíg bent vagyunk, mert valójában ez idő alatt vívjuk meg a jó és a rossz csatáját a lelkünkben és ez komoly vívódásokkal jár. Vajon melyik nyer? A bátorság vagy a félelem?

Hatalmas segítség lehet, ha sűrűbben járulunk ehhez a szentséghez, hiszen minél kevesebb idő telt el az előző gyónás óta, jobb esetben annál kevesebb bűnt gyűjtünk össze. Persze, van olyan is, amikor a megtisztulás után csupán néhány nap telt el és máris nagyon bekoszoltuk a lelkünket, de összességében az a jellemzőbb, hogy a rendszeres gyónás segít legyőzni a félelmet, hiszen nem mindegy, hogy mennyi terhet viszünk Isten elé. Minél kevesebb a bűn, annál kevésbé tud megbénítani a szégyenérzet. Természetesen, Isten akkor is ugyanúgy megbocsájt, ha hosszú listával mész és akkor is ha mindössze egy bűnnel, de számodra könnyebbség, ha kevesebb kavicsot, követ hordozol a lelkedben – szimbolikus értelemben.

Istennél nincs limit sem a bűnök, sem a szentgyónások számában.

A nagyböjt olyan szempontból is különleges, hogy ilyenkor előtérbe kerül a keresztút és a passiótörténet. Jézus szenvedése még nagyobb hangsúlyt kap, mint az egyházi évnek más időszakában. Tudatosul bennünk, hogy bizony nem volt olcsó mulatság a megváltásunk. Jézus hatalmas árat fizetett azért, hogy mi megkaphassuk bűneinkért a bocsánatot. Fel sem tudjuk fogni, mekkorát. Fontos, hogy hálát adjunk a szentgyónás ajándékáért, mert ha Jézus nem halt volna meg a kereszten, és nem támadt volna fel, akkor a bűneink nem nyerhetnének bocsánatot. Lehet, hogy nem könnyű a gyóntatószék előtt várakozni, de Jézusnak még nehezebb volt végig járni ezt a szörnyű keresztutat, de vállalta mindezt, hogy minket megmenthessen. Vállalta, hiszen fontosak vagyunk Neki, fontos az üdvösségünk. De ha Ő megtette ezt a bűnbocsánatunkért, akkor nekünk miért esik ennyire nehezünkre élni vele? Hogyha Neki ennyire fontosak vagyunk, hogy életét adta értünk – ráadásul nem is akárhogyan -, akkor vajon nekünk is tud-e olyan fontos lenni Jézus, hogy ki akarjunk engesztelődni Vele?

A szentgyónás ingyenes, de Valaki hatalmas árat fizetett érte.

Gyónni tényleg nem könnyű, hiszen senki nem szereti a legnagyobb gyengeségeit még önmagának se beismerni, nemhogy valaki más előtt kimondani. Ilyen az emberi természet, furcsa is lenne, ha egy minimális szégyenérzetet se éreznénk, ez esetben talán nem is lenne őszinte a bűnbánatunk és nem vennénk elég komolyan a szentgyónást sem. Szóval, ez egy természetes emberi érzés, Isten ilyennek teremtett minket. Sokan áldásnak érzik, ha találnak egy olyan lelkiatyát, akiben megbíznak, aki előtt valahogy könnyebb feltárni a lelküket, és aki egy idő után rendszeres gyóntató atyjukká és lelkivezetőjükké válik. Míg másoknak az a könnyebb, ha különböző, akár ismeretlen papokhoz járnak, mert úgy érzik, hogy akkor anonimabb a gyónásuk. Ez is egyén függő, mindenki másmilyen, de fontos tudatosítanunk magunkban, hogy nem a papon van a hangsúly, nem ő bocsájt meg, hanem maga Jézus Krisztus. Bár a pap mondja ki a feloldozó szavakat, de Jézus adja meg a feloldozást és az Ő vére cseppen rá a lelkünkre és mossa tisztává. A pap közvetítő, de a szentgyónásban Jézus Krisztus a főszereplő, Neki tárjuk fel a lelkünket.

Higgyük el, hogy Jézus annyira vágyakozik rá, hogy nekünk megbocsájtson, hogy azt el se tudjuk képzelni. Ha csak egy kicsit is megértenénk ennek a titkát, szaladnánk a gyóntatószékbe!

Arra buzdítalak – hogyha katolikus vagy – élj a szentgyónás lehetőségével! Ha máshogy nem megy, akkor gondolj arra, hogy utána milyen jó lesz lelkileg feltöltődve, tiszta lélekkel kilépni a gyóntatószékből, függetlenül attól, hogy milyen lelkiállapotban mentél be és milyen bűnöket tettél le! Isten nagyon szeret Téged, és vár Rád, hogy megbocsájthasson Neked, bármiről is legyen szó! Minél nehezebb megtenned Isten felé ezt a lépést, Ő annál inkább értékeli a fáradozásodat, és nagyon büszke Rád! Szaladj bátran a Mennyei Atya szerető karjaiba!

“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” – János 3,16

Nagy Barbara

Fotó: LifeTeen

hirdetés