2019. 01. 18.

4+1 ok, amiért szeretek ifjúsági találkozókon részt venni

A Panamai Ifjúsági Világtalálkozó és a magyar Panama-nap közeledtével elgondolkodtam azon, hogy miért is érdemes ilyen ifjúsági találkozókra menni. Hogy miért nem kérdés, hogy én megyek, hogy miért szeretek ilyen eseményekre járni.

1. Nem vagyok egyedül a hitemmel!

Amikor együtt éneklünk, imádkozunk vagy beszélgetünk, akkor mindannyian érezzük, hogy a összetartozunk és van együtt jövőnk! Hihetetlen erő van abban, hogy több száz, ezer vagy százezer fiatal összegyűlik Isten miatt! Együtt dicsőítjük Őt, éneklünk, eszünk, beszélgetünk és játszunk. Amikor egy-egy ilyen programon együtt dobban a szívünk, az annak a jele, hogy ismeretlenül is van közünk egymáshoz, egy nagy családba tartozunk!

Ilyenkor nem kérdés, hogy vajon vannak-e a korosztályomban még keresztények.

Hogy lesznek-e hívő emberek húsz év múlva a templomokban. Hogy vannak-e fiatalok ma, akik figyelnek az Úr szavára. Nem vagyok, és nem vagyunk egyedül. Ilyenkor erőt és kitartást gyűjthetek a hétköznapokhoz, a tanuláshoz, a munkához és a hitem megvallásához.

2. Velünk van az Úr!

Hiszen Jézus megígérte, hogy „ahol ketten vagy hárman” összegyűlünk a nevében, ott lesz Ő is. És én ezt sokszor megéltem. No, nem mintha nem lenne mellettem, amikor a szobámban egyedül imádkozom, de különös erővel van jelen, amikor a kedvéért ennyien összegyűlünk. És bizony szól hozzánk.

Jól emlékszem, amikor Czestochowában az Emmánuel közösség ifjúsági fórumán arra hívott egy szentségimádáson, hogy nyissam rá az ablakot és vegyem észre életem minden területén. Vagy amikor a Krakkói Ifjúsági Világtalálkozó nyitómiséjének végén kisütött a nap, mintha az Úr is szeretettel köszöntött volna minket. Vagy Rómában egy taizéi találkozón épp önmagammal és a pályaválasztással küszködtem, és egy imaórán a szívembe vágott a következő rész Izajástól: „drága vagy szememben, becses vagy és én szeretlek téged” (Iz 43,4). Megértettem, hogy teljesítményemtől függetlenül, és főleg elvárások nélkül szeret és elfogad a Mennyei Atya.

És ez szabaddá tett és erőt adott.

3. Kinyílik a világ: új élmények és barátok!

Egy ilyen rendezvényen rengeteg különböző emberrel lehet találkozni és megismerkedni. Mindig öröm számomra látni, hogy milyen gazdag a lelkisége és a közösségei az egyháznak. Ezek mindig arra emlékeztetnek, hogy a mi Istenünk végtelenül nagy, és nem csak egy módon lehet őt követni, a karizmatikus lelkiségtől a római rítus rendkívüli formájáig a sok közösség mind egyformán kedves számára. És mi is örülhetünk egymásnak és az Úrnak, aki összeköt.

Sok barátot is lehet szerezni, akikkel hosszú idő után is ott lehet folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytuk előző alkalommal. Például a 2015-ös Egyházmegyei Ifjúsági Táborban szerzett barátaim közül számossal tartom a kapcsolatot, és a mai napig nagyon otthonosan érzem magam köztük, pedig nagyon ritkán tudunk találkozni. Egy Kakkóban megismert lengyel kispap barátom pedig évek óta minden karácsony után pár napra Budapestre látogat néhány kispaptársával. Én szerzek nekik szállást, és együtt vacsorázunk és járjuk a várost, miközben angolul, lengyelül és magyarul beszélgetünk hitről, életről és egyházról. Új barátokkal és ismerősökkel nagyon otthonos hely lehet számunkra az egyház!

4. Nekünk szól, hozzánk szól!

Nem tudom, hogy kinek volt már olyan érzése, hogy egy-egy szentbeszéd, előadás vagy program mintha egyáltalán nem is neki szólna. Mintha a beszélő vagy szervező üzenetének semmi köze nem lenne az életéhez és mindennapjaihoz. Sokszor nehéz úgy beszélni, hogy az egy-egy szentmisén vagy rendezvényen jelenlévő összes korosztály magáénak érezze a tartalmát. Na, de egy ifjúsági találkozón nincs ilyen probléma, és nekem nem is szokott ilyen érzésem lenni.

Ellenkezőleg, az ott hallottak és megéltek sokszor beépülnek életembe.

Máig emlékszem, hogyan magyarázta Ferenc pápa Krakkóban, hogy saját lelki alacsonyságunk és zúgolódó környezetünk ugyanúgy akadályozhat a Jézussal való találkozásban, mint Zakeust. Vagy amikor Székely János püspök atya mondta, hogy ha nem ajándékozunk életünkből másoknak, akkor életünk ugyanúgy halott lesz, mint a Holt-tenger, aminek nincs lefolyása. Emlékszem, hogy a Forrásponton milyen jó volt hallani és érezni, hogy győztes csapatba tartozunk!

+1 Keresd meg Te miért mész el szívesen!

Ha már voltál, akkor idézd fel emlékeidet, és mondd meg, hogy Te miért veszel részt szívesen egy ilyen eseményen. Én a felsoroltak mellett örülök az ismerősökkel való találkozásnak, vagy ha egy ilyen eseményhez valamit én is hozzá tehetek, legyen szó bármilyen kis apróságról.

Ha pedig még nem voltál ilyen eseményen, vagy szívesen részt vennél újra, akkor látogass el egy ifjúsági találkozóra. Ha Panamába valószínűleg már nem is jutsz el, menj el a Panama-napra januárban, vagy nyáron az EMIT-be, vagy a sok kínálkozó program bármelyikére.

Riesz Domonkos

Blog
hirdetés

2 hozzászólás

  • Válasz Sensus Fidelium 2019. 01. 18. 18:55

    A szándék jó, kérdés persze hogy mennyire katolikus az egész. A novus ordora jellemző a
    1) hamis ökumené – “minden vallásból el lehet jutni Istenhez!!”
    2) az “üres pokol” eszméje, vagyis senki nem kárhozik el, mindenki azt csinál amit akar és a
    3) a gyagyás “szeretet!!! csak szeretni kell!!!” erőltetése.

    Mind a három aljas hazugság.

  • Válasz Sensus Fidelium 2019. 01. 19. 11:42

    Az egyes pontnál némileg pontatlan voltam, így hangzik rendesen a hamis ökumené: minden vallás ÁLTAL el lehet jutni Istenhez.

    Matthias Gaudron atya véleménye erről:

    “De minden jó, ami a protestantizmusban található, a katolikus Egyházban is megvan, sőt onnan lett átvéve. Ezzel szemben minden tipikusan protestáns elem hamis és rossz, így tehát a katolikus Egyház semmit nem tud a protestantizmustól tanulni vagy átvenni.

    És ugyanez áll minden hamis felekezetre és vallásra: ami bennük igaz és szent, az tisztább és tökéletesebb formában a katolikus Egyházban is megtalálható. A hamis vallásokban található igazságok a kinyilatkoztatás megőrzött részei, de éppen csak részek, méghozzá tévedésekkel összekeverve. Azonkívül mindezeknek a vallásoknak sajátjuk, hogy az egész igazságot egyáltalán nem akarják elfogadni, és a katolikus hitet hamisnak nevezik. Ezek a vallások tehát nem csak tökéletlenek, melyek egyszerűen még nem jutottak el az igazság teljességéhez (ez csak a Krisztus előtti ótestamentumi zsidóságra igaz), hanem határozottan visszautasítják a tökéletességet. Ezért nem korrekt, ami a „Dominus Jesus” 17. pontjában áll: „A valóságban ennek a már meglévő Egyháznak az elemei vannak meg a többi közösségekben.” Ezért a katolikusok számára ezekben a vallásokban semmi tiszteletre méltó vagy csodálandó nincs, sőt a katolikusnak aggódnia kell az ezekben a hamis vallásokban élő emberek lelki üdve miatt, és meg kell próbálnia megtéríteni őket. Ha erre nincs lehetősége, akkor csak abban reménykedhet, hogy ezek az emberek nem rögződnek meg vallásaik tévedéseiben, és önhibájukon kívüli tudatlanságuk miatt hamis hitük ellenére is megmenekülnek.”

    Tehát aki nem katolikus, az vallása ELLENÉRE, azzal SZEMBEN menekülhet meg, nem pedig az által.