777 2018. 12. 21.

Megígért Gyermekek

Életbevágó rovatunk legújabb, izgalmas írása a Bibliában megtalálható nagyon várt gyermekeket és az őket körülvevő körülményeket mutatja be.

Mondják, a nők két dologért bármire képesek: hogy legyen gyermekük, illetve hogy ne legyen. Ma Magyarországon mintegy 300.000 pár hiába vágyik gyermekre. Komoly teher, ha nem érkezik a gyermekáldás, életek és kapcsolatok mehetnek tönkre a várakozás embert próbáló éveiben. Érdekes egybeesés, hogy ugyanezen a Magyarországon évente kb. 30.000 megfogant gyermek nem születik meg, túlnyomó többségük azért, mert az édesanyjuk mellett nem állt ott senki, aki képes és hajlandó lett volna a baba és az anya érdekeit egyszerre nézve, hosszú távú, lelki és fizikai segítséget nyújtani.

Hasonló statisztikákat nehezen találnánk a Szentírás korából, találunk viszont sok-sok történetet gyermekekről, akikre annyit vártak, akikért éveken át imádkoztak, akiknek a megszületéséről talán már réges-rég lemondtak… És A Gyermekről, akire egy egész nép várt és vágyott évezredeken át. Gyermekekről, akiket Isten megígért. Ők az Ígéret Gyermekei, születésük csodaszámba ment, és később nagy emberekké váltak. Ha belepillantunk ezekbe a történetekbe, hamar megláthatjuk az összefüggéseket, és megértjük a tanulságot – nem azt, hogy Isten mindenkinek ad majd gyermeket, aki arra vágyik, hanem azt, hogy Isten hall minket, Isten válaszol. Isten megtartja az ígéreteit. Akit megígért, az meg is születik – legyen szó akár hosszú évtizedek keserves várakozásáról, akár egy leányanyáról, aki állatok között kénytelen megszülni a Gyermeket, Akit Megígért az Úr.

„Megáldom, és általa fiút adok neked” – IZSÁK

Ábrahám és Sára kiválasztottak voltak, az Úr ígéretet tett nekik, hogy annyi utóduk lesz, mint égen a csillag: „Nézz föl az égre és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket.” Majd hozzáfűzte: „Ilyen lesz a nemzetséged.” (Ter 15,3-5)

Ahogy azonban teltek az évek, és a vágyott gyermek csak nem született meg, kezdték elveszíteni a reményt. Amikor pedig megkapták az ígéretet egy konkrét gyermekre, Ábrahám először a nagyfiára, Izmaelre gondol, akit Hágár szült neki, amikor Sára kétségbeesésében inkább ezt az utat választotta, mint hogy abban a -korfelfogás szerinti- szégyenben hagyja férjét, hogy gyermektelen marad. Ám az Úr Izsákról beszél, a még meg nem született fiúról. Ennek hallatán érthető módon a házaspár nevetésre fakad, mert egyszerűen nem tudják elhinni, hogy annyi év után, idős korukban fog gyermekük születni. (Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen: népek királyai származnak majd tőle.” Ábrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkozott magában: százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencvenesztendős, még szülni fog? Ezért Ábrahám így szólt Istenhez: „Éljen csak Izmael színed előtt!” De Isten ezt válaszolta: „Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki.” Ter 17, 15-19)

hirdetés

Amikor végül Izsák mégis megszületik, megpróbáltatásaik folytatódnak – Isten arra kéri Ábrahámot, hogy áldozza fel neki a kisfiút. A gyermeket, akiért annyit imádkozott, akire hiába várt, aki végre valahára a világra jött – őt kéri most vissza Isten. Ábrahám pedig nem tétovázik. Tudja, hogy az Isten megtartja ígéreteit. Most már tudja, hogy bízhat benne, hogy kezében tartja az életét. Amikor meghallja, mit kíván tőle az Úr, minden bizonnyal megrémül, sokkolódik, beleborzong a fájdalomba. És mégis indul, hogy engedelmeskedjen, mert tudja, az Úr nem véletlenül kéri ezt tőle. El tudjuk képzelni ezt a hihetetlen bizalmat, ezt az elképesztő erejű hitet? Nem véletlenül vele köti meg szövetségét az Úr. Megáldja az Isten Ábrahámot és élete végéig vele marad, mert Ábrahám hite akkora volt, hogy bármit megtett volna az Úr kedvéért. „Magamra esküszöm – ez az Úr szava –, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját.” (Ter 22, 16-17)

„Az Úr meghallgatta és felsége fogant” – ÉZSAU ÉS JÁKOB

„Izsák imádkozott az Úrhoz feleségéért, mert meddő volt. Az Úr meghallgatta, és felesége fogant.” (Ter 25, 21)

Nevezhetnénk a sors iróniájának, hogy az az Izsák, aki egy magtalannak gondolt házaspár kései gyermekeként született, olyan feleséget talált magának, akit szintén meddőnek mondtak az emberek. Ám a Szentírás nem véletlenül beszél ennyi meddő párról, ennyi „kiimádkozott” gyermekről. Ma is rengeteg pár kapaszkodik ezekbe a történetekbe, amelyekben annyi hit és annyi bizalom rejlik. Imádkozó anyák, könyörgő apák, és a gyermekeik, akik valódi ajándékként érkeznek. Mindannyiunkat emlékeztetve arra, hogy egyedül Isten kezében van az élet csodája, Ő ajándékoz meg minket vele, Ő a Kezdet és Vég.

„Ezért a fiúért imádkoztam” – SÁMUEL ÉS TESTVÉREI

Sámuel történetében az anya, Hanna kiemelkedő szerepet kap. Ő az, aki szinte mániákusan könyörög gyermekáldásért, miközben férje, Elkana vigasztalja: „Hanna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy boldogtalan? Hát nem több vagyok én neked, mint tíz fiú?” (Sám 1,8) Hanna azonban nem nyugszik, olyan összetörten és kétségbeesetten imádkozik, hogy Éli főpap ki akarja zavarni a templomból. Végül azonban megesik a szíve az asszonyon, és ezekkel a szavakkal bocsátja el: „Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél.” (Sám 1, 17). Amikor aztán az áhított gyermek végre megszületik, nem véletlenül kapja a Sámuel nevet: „A Sámuel nevet adta neki, „mert – amint mondta – az Úrtól könyörögtem ki.” (Sám 1, 20). A kis Sámuelt elválasztása után Hanna visszaviszi a templomba, hogy Isten szolgája legyen belőle: „Ezért a fiúért imádkoztam. S lám, az Úr teljesítette kérésemet, amellyel hozzá fordultam. Ezért én is átengedem (fiamat) az Úrnak, egész életére átengedem az Úrnak.” (Sám 1, 27-28) Az Úr elfogadja Hanna felajánlását, és további gyermekeket ígér neki Éli főpapon keresztül. Ezután Hanna még öt gyermeket szült.

„Fogansz és fiút szülsz” – SÁMSON

Sámson történetéből legtöbbünknek valószínűleg inkább Delila ravaszsága jutna eszünkbe, Sámson hajában rejlő óriási ereje, és tragikus halála. Az azonban kevésbé feltűnő mozzanat Sámson izgalmas életéből, hogy ő is egy meddőnek mondott asszony gyermeke, akiről már a fogantatása előtt kiderült, micsoda ereje lesz majd. „Volt egy Szoreából, Dán törzséből való ember, Mánoah volt a neve. Felesége meddő volt, és nem volt gyermeke. 3Az Úr angyala megjelent az asszonynak, és így szólt hozzá: „Magtalan vagy és nincs fiad. 4Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél, 5mert fogansz és fiút szülsz. Borotva ne érintse fejét, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől fogva. Ő lesz, aki majd elkezdi Izraelt kiszabadítani a filiszteusok kezéből.” (Bír 13, 2-5)

„Sokan örülnek majd a születésén” – KERESZTELŐ JÁNOS

Talán az egyik leghíresebb történet Keresztelő Jánosé. Erzsébet és Zakariás igen idősek voltak már, amikor Zakariásnak látomása támadt az áldozat bemutatásakor: Gábriel angyal azt mondja neki, hamarosan gyermeke születik majd, aki utat készít majd a Messiásnak. Zakariás azonban, Sárához hasonlóan nem hitt az Úrnak, ezért megnémult, hogy bizonysága legyen Isten mindenhatóságának. „Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt. Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni.” (Lk 1, 19-20) Amikor aztán megszületett a fia, és az angyali parancsnak megfelelően Jánosnak nevezte el, az ajka újra megnyílt, és dicsérni kezdte az Urat.

„Mert Istennél semmi sem lehetetlen” – JÉZUS

Mindannyian ismerjük a szavakat, amelyek a fiatal lányt, akinek még csak férje sem volt, egy csapásra a legbátrabb édesanyává, törékeny lányságában Istenszülővé tették: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” (Lk 1, 31-33)

A legeslegfontosabb Ígért Gyermek maga Krisztus. Egy fiatal lány kapott ígéretet a fogantatásáról és a születéséről, és Izrael egész népe várta az érkezését. A Messiás, a Béke Fejedelme azonban nem palotában született, ahogy azt a zsidók várták volna, hanem botrányok és szégyen közepette, egy anyától, akinek férje sem volt még akkor. Még meg sem született, már életveszélyben volt, hiszen ha József nem hisz az angyalnak, és nem védi meg jegyesét, a Megváltó leány-anyját, Máriát halálra kövezték volna. És Mária tudta ez, mégsem mondott nemet.

A Királyok Királya pedig megszületett a nyomorba. Ha valakit, hát Őt tényleg a „semmire” szülte meg az édesanyja. De a félelemnél erősebb volt a szeretet, hatalmasabb volt az isteni szándék, és mindent elsöprő a bizalom, amivel ez a fiatal pár a Gondviselésre bízta az életét.