Hamarosan új védőszentje lehet az alkoholistáknak

 Matt Talbot példaképe lehet és segítséget nyújthat annak a több a százezer embernek Magyarországon, akik az alkoholizmus betegségében szenvednek. VI. Pál Pápa már 47 évvel (!) ezelőtt úgy fogalmazott, hogy ideje lenne szentté avatni az egyszerű ír munkásembert, aki tizenhat év alkoholizmust követően tért meg és segített másokon.

Magyarországon az egyik legsúlyosabb szenvedélybetegség az alkoholizmus: egyes felmérések szerint 800 ezer, míg pesszimistább becslések alapján akár 1 millió ember függ hazánkban az alkoholtól. Természetesen nemcsak nálunk jelent komoly problémát a mértéktelen italozás, és talán az sem véletlen, hogy az alkoholfüggőségből gyógyulók egyik nagy példaképe Írországban élt: ő Matt Talbot, akit hatalmas tisztelet övez szerte a világon! Annak ellenére van ünnepnapja például a katolikus egyházban, hogy még “csak” tiszteletreméltó, de minden bizonnyal hamarosan szentté is fogják avatni.

Talbot (1856-1925) egy szegény munkáscsaládban nőtt fel Dublinban: tizenketten voltak testvérek, ő volt a második gyermek. A kisbabát meg is keresztelték  a St. Mary katedrálisban, ugyanakkor hamarosan az egyszerű család egy rendkívül súlyos problémával nézett szembe: a 12 gyermek édesapja masszív alkoholistává vált, amelynek következtében ráadásul munkanélkülivé vált. A nehéz időkben nem volt más lehetősége a Talbot családnak: a munkaképes gyerekeket kivették az iskolából, hogy dolgozzanak, ez történt az akkor 12 éves Mattel is.

Aligha volt azonban bölcs gondolat a szülőktől, hogy a fiú egy borkereskedésben kezdett dolgozni: Matt Talbot eleinte csak kóstolgatta a bort, de 13 éves korára már ő is az alkohol rabjává vált. Hamar el is küldték a tinédzsert, akinek így új munkahely után kellett néznie: nem is gondolkodott sokáig, Dublin egyik legnagyobb whisky gyártó cégéhez ment. A folytatást aligha kell bemutatni: szinte nem volt olyan este, amikor ne lett volna teljesen berúgva, fizetését a barátaival és alkoholista rokonaival itta el az ír főváros “késdobáló” kocsmáiban.

hirdetés

A pénz persze egy idő után elfogyott, így sorstársaihoz hasonlóan neki is kölcsön kellett kérnie, hogy pótolni tudja a szervezete által megszokott mennyiséget. Amikor már ez sem volt elegendő, akkor a ruháit adta el, ezt követően pedig fosztogatott. Alighanem Matt Talbot mélypontja az volt, amikor egy vak koldus hegedűjét lopta el, hogy azt eladva pénzt szerezzen…

Az időközben már felnőtt férfivé váló Matt élete azonban gyökeres fordulatot vett, a csoda nem feltűnő és látványos volt, hanem szó szerint szívből jövő. Huszonnyolc évesen az egyik kedvenc kocsmája előtt ácsorgott, hogy valamelyik cimborája meghívja őt, de mindenki elment mellette: alig volt olyan ismerőse ugyanis, akinek ne tartozott volna. Ezért hazament és kerek-perec közölte édesanyjával, hogy ő többet nem fog inni. Az asszony gyanakodott kicsit és azt tanácsolta fiának, hogy menjen el a Szent Kereszt Kollégiumba, ott majd segítenek neki. Matt így is tett, és megfogadta, hogy három hónapon keresztül egy kortyot sem iszik. Talán magát is meglepte, hogy sikerült elérnie a kitűzött célt, ezért utána egy féléves határidőt adott magának. Ezt is megugrotta, ezért úgy döntött, hogy a következő célja az lesz, hogy élete végéig ne igyon többet.

Matt Talbot 16 év masszív alkoholizmust követően tette le az italt, hogy utána negyven éven (!) át ne igyon többet. Az első hét esztendő rettenetesen nehéz volt a számára: amikor elbizonytalanodott, akkor Isten segítségét kérve imádkozni kezdett. Lelki olvasmányokat olvasott, ha tehette mindennap misére ment. Adósságait szépen elkezdte visszafizetni: előfordult, hogy nem találta meg azt az embert, akitől kölcsönkért, ezért a pontos összeggel bement a templomba és misét mondatott érte. Ugyanakkor ugyanaz az egyszerű kemény munkás ember maradt élete végéig: a hosszú fizikai munkával eltöltött évtizedek rendkívül erőssé tették, kitartóan dolgozott rakodóként, hogy utána Istennel töltse szabadidejét. A főnökei annak ellenére – vagy éppen ezért – tisztelték, hogy nem volt mindig engedelmes feléjük: többször kiállt ugyanis munkatársai mellett, sőt 1913-ban csatlakozott a dublini munkások sztrájkjához is.

Kevesen tudták róla, hogy kifejezetten aszkéta életet élt megtérése után: a hatodik századi ír szerzetesek példáját követve böjtölt, nagyon szerette Szent Ágoston írásait: gyakran nem értette a szövegeket, ilyenkor papok segítségét kérte, soha nem szégyellte, hogy egyszerű emberként nehézséget tudott okozni néhány rész értelmezése. 1890-ben csatlakozott a ferencesek harmadik rendjéhez. Annak ellenére, hogy munkásként kevés pénzt keresett, mindig nagylelkű volt: rengeteget jótékonykodott, szegény ismerőseinek segített. Lakhelyére is jellemző, hogy édesanyja halálát követően egy szegény kis lakásban élt, kevés bútorral.

1925 május 7-én , a Szentháromság vasárnapján misére ment, amikor az utcán szívinfarktust kapott és meghalt. A kórházban derült ki igazán aszkéta módja: testének különböző helyein láncok voltak elhelyezve. A történet gyorsan terjedt, az egyszerű embert pedig hamar nagy tisztelet övezte életét követően: temetésén már több ezren vettek részt. 1957-ben a “tiszteletreméltó” címben részesítette VI. Pál, amely a szentté avatási eljárás egyik fontos lépcsőfoka. A pápa 1971-ben ír zarándokoknak mondta: „Olvastam Matt Talbot életét: ideje, hogy szentté avassák. Én megteszem, ami tőlem telik.”

1972-ben a néhai lakhelyéhez közeli templomba szállították át koporsóját, a mai napig ott van eltemetve.  Különösen nagy a tisztelete az Amerikai Egyesült Államokban élő írek között: példakép, aki ki tudott törni az alkohol fogságából, akinek a története reményt jelenthet szerte a világon annak a több millió embernek – és családjuknak – akiknek az életét tönkreteszi az ital.

Matt Talbot rendkívül mélyről tudott felkapaszkodni: szerény és alázatos élete során el akarta kerülni, hogy mások példaképe legyen. Ez az igazán figyelemreméltó az ő életében: hogy ugyanolyan volt, mint bármelyik szenvedélybeteg, aki azt hiszi, hogy nincsen gyógyulás az alkohol fogságából. Tizenhat év masszív alkoholizmus után is van cél, van remény, van értelme az életnek, és ami a legfontosabb: van megtérés!

hirdetés