Lelkiség, Programajánló

Az igazi átlényegülés

Eucharisztikus csodák a Vigadóban

A 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus kongresszusra történő felkészülés keretében nyílt kiállítás a Pesti Vigadóban Átlényegülés címmel. Kontsek Ildikó, a Keresztény Múzeum igazgatója – munkatársaival együtt – rendkívül ötletes módon, a művészettörténet szerteágazó stílusain keresztül, remek installációkkal kísérelte meg bemutatni és megragadhatóvá tenni számunkra a megragadhatatlant. 

Talán kicsit furcsának tűnik, hogy egy ilyen profán helyszínt választottak a kiállításnak, azonban, amikor az ember belép, mégis azt érezheti, hogy a helynek van egyfajta szakralitása. Nyilván nem egy kápolnával kívánom összehasonlítani, de a színek, a képek és az elrendezés is erre utal. A terembe belépve rögtön Kisléghi Nagy Ádám festményével találja magát szembe az ember. A kereszten függő Jézus mellett a kenyér és bor ábrázolása máris megadja a kiállítás hangulatát. A kiállítóterem négy falán lévő vörös posztó középen találkozik egymással, a centrális térben egy kereszt alakot kirajzolva, s ha ennek közepére tekintünk, megláthatjuk azt, ami mindent mindennel összeköt, ami életünk csúcsa és forrása. A kompozíción a föld és az ég közti határ feszültségét igyekszik bemutatni az alkotó, s megjelenik a tárlat témáinak egyszerű szimbólumokkal való ábrázolása. Nagyon letisztult és egyben sokatmondó. A hitünk alapjait megjelenítő tárgyak után a teremben használt piros és fehér színekben is felismerhetjük a legfontosabb üzenetet: a kenyér és a bor eucharisztikus színeit.

Ami engem különösen is megfogott – bár őszintén szólva nem vagyok oda a modern festészetért –, az Atlasz Gábor Emmauszi vacsora című festménye, mely kifejezetten erre az alkalomra készült, s melyben egyszerre van jelen a realista és impresszionista ábrázolásmód. Első ránézésre mindösszesen két embert látunk a képen (idős és fiatal), amint egy asztalnál ülnek. A festő dinamikus alkotása azonban nem hagyja nyugodni a szemet, s a fiatal kezéről az idős kezére, majd onnan a kép közepére vezeti a tekintetet. Középen pedig azt a vendéget lehet fölismerni, aki maga látja vendégül társait. A Mester ábrázolása nem hétköznapi, ugyanis csak a kézfeje és az éppen megtört kenyér valóságos, Jézus alakja csupán a szivárvány színeiből rajzolódik ki.

A különböző korokból és stílusokból származó képeket, melyek az Eucharisztiáról szólnak, a kereszt alakja egy egésszé próbálja összeolvasztani, ezzel rámutatva arra, hogy minden egy ősi forrásból fakad. A különböző történeti korokból összeválogatott képek, melyeken a gótikától napjainkig tekinthetjük meg az adott korban az Eucharisztia ábrázolásának sajátosságait és az Oltáriszentség iránti tiszteletet, rávilágítanak Krisztus véghetetlen istenségére, aki már mindeneket megelőzően létezett. A vizuális élményeken túl, a látogató a transzparenslapok és interaktív érintőképernyős kijelző segítségével megismerheti a világegyházban történt Eucharisztikus csodákat is. Itt fontosnak tartom megemlíteni – mert talán Magyarországon kevésbé ismerik – a bátai szent vér kegyhelyet, amely most hazánkban a kongresszus előkészületi évében talán kicsit nagyobb hangsúlyt kap majd.

A tárlat csupán kezdete egy kiállítás-sorozatnak, mely a Kongresszusig azt a célt tűzi ki maga elé, hogy minél szélesebb palettán adjon ismeretet a látogatóknak a szakrális művészetről. 

Támogasd Te is a 777 evangelizációját!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás