2018. 09. 28.

Nem elég csak leállni a csúnya beszéddel?

A középiskolában mindenki szitkozódott.

Káromkodás, szitkozódás, csúnya beszéd. Mindenki csinálta. Sportolás közben, a tanárok háta mögött, a buszon mindenki szitkozódott … beleértve engem is.

Mire a gimnázium feléig eljutottam, egyre komolyabban kezdtem venni Jézust, és rájöttem, hogy nem kellene ilyen ronda szavakat használnom. Tudtam, hogy az érett keresztények nem káromkodnak, de sajnos a káromkodás számomra normális lett, ezért nehéz volt megváltozni.

Hogy sikerült végül abbahagynom?

Imádkoztam. Kértem Istent, hogy változtasson meg, hogy segítsen nekem tisztelni Őt a szavaimmal is, hogy segítsen abbahagyni a káromkodást. Szinte azonnal válaszolt az imáimra, és a csúnya beszéd hamarosan a múlté lett.

Meg voltam győződve arról, hogy ha abbahagyom a káromkodást, akkor feltűnik majd az embereknek. Azt hittem, megkérdezik majd tőlem, hogy miért nem káromkodok, ami nagy esélyt jelentene számomra, hogy elmondhassam nekik, hogy keresztény vagyok.

Az egyetlen kérdés az volt, hogy milyen gyorsan észlelik majd a nagy változást.

Miért nem elegendő csupán a káromkodás megszüntetése?

Osztályról osztályra mentem, és biztos voltam benne, hogy valaki majd félrehúz, és felteszi a kérdést: “Te miért nem káromkodsz?” Vártam egy napot … senki nem vette észre. Egy hetet vártam … senki nem vette észre. Egy hónapig vártam … még mindig senki sem vette észre!

Azt hiszem, azért nem vették észre, mert alapvetően nem igazán változtam meg. Igen, abbahagytam a káromkodást, de még mindig szerettem pletykálkodni, és még mindig kérkedtem a sportban elért eredményeimmel. Az igaz, hogy már nem beszéltem csúnyán, de a nyelvezetem még messze volt attól, hogy istentisztelő legyen.

Ekkor jöttem rá arra a nagy igazságra, hogy az istentisztelő nyelv többet jelent, mint nem káromkodni.

Pál apostol mélyen megértette ezt. Így ír a Kolosszeieknek szóló levél 3. fejezetének 8. versében:

De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet.”

Nem csak az ocsmány beszédet kell abbahagynunk. Pálnál is olvashatjuk, hogy Isten mindennel törődik.

Egy új beszédmód felfedezése

Szerencsére Pál nem fejezte be a levelet a 8. versnél, így folytatja a 12 -ben:

Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.”

Ez mindent megváltoztat. Ha meg akarsz szabadulni egy régi rossz szokástól, ne csak mondd magadnak, hogy megteszed, hanem cseréld le egy új szokásra.

Pál nem csak azt mondja, hogy hagyjunk fel a régi, bűnös viselkedéssel, hanem azt is, hogy Isten tiszteletéhez méltó szokásokat öltsünk magunkra.

Például, ha legközelebb valaki feldühít, ne csak annyit mondj magadnak: “Ne légy dühös!”. Ehelyett próbálj meg türelmes lenni velük, figyelj rájuk, könyörületes szívvel beszélj hozzájuk.

Az istentisztelő nyelv többet jelent, mint nem káromkodni. Azt jelenti, kedvesek a szavaink. Azt jelenti, alázatosak a szavaink. Azt jelenti, arra használjuk a szavakat, hogy másokat felemeljünk.

A gőg ellentéte nem a „nem gőg”, hanem az alázat. Nem csak abbahagyunk egy viselkedést, hanem annak helyére egy újat helyezünk. Mert az Istenért kimondott szavaink, a jóért kimondott szavak.

 

Fordította: Ward Henrietta

Forrás: fervr.net

 

 

Hol áll az a Szentírásban, hogy nem szabad csúnyán beszélni?

Borítókép: EPP3RB Blonde shocked woman holding anxiously the hand over mouth
Egyéb
hirdetés

3 hozzászólás

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 09. 29. 13:27

    Szia!
    “Kértem Istent, hogy változtasson meg, ” Érdekes,hogy szinte mindig kívülről vártok segítséget,mintha minden dolgot Istennek kellene megoldania.
    “az istentisztelő nyelv többet jelent, mint nem káromkodni.” Jól látod! Istent legjobban úgy lehetne tisztelni (nem mintha minimálisan is rászorulna),hogy különbséget teszünk a mi dolgunk megtenni és az Isten dolga megtenni között.
    “cseréld le egy új szokásra.” Ez az!!
    “Isten tiszteletéhez méltó szokásokat öltsünk magunkra. ” Ilyenek nincsenek! Csak azok vannak,amiket mi annak hiszünk.Mi emberek szűk látókörűek vagyunk,csak egy kis részt érzékelünk és fogunk fel.Amit mi ennek vagy annak gondolunk az sosem a teljes igazság.Ezért ne keverjük bele Istent semmibe.Ne próbáljunk a szájába adni mondatokat amiket mi gondolunk valamiről.Erről is le kellene szoknunk.
    “A gőg ellentéte nem a „nem gőg”, hanem az alázat.” Az alázat a ló túl fele.Semmi szükség alázatra,bármit is jelent nekünk.Senki nem szeret meg alázkodni,nem vettétek még észre?Nem ez az út a jó.
    Lényeg: “helyére egy újat helyezünk. ” Ez ránk van bízva,remélve,hogy közös létünket inkább előre mozdítja mint hátra.

  • Válasz Sipi 2019. 04. 15. 22:37

    A káromkodás olyan mint a szájszag.

  • Válasz Pedró 2021. 08. 19. 19:39

    Munkahelyemen sajnos sokan eleresztik magukat néha néha.
    Ilyenkor mindig szólok, vagy legtöbbször mindig hogy nem kellene Istent káromolni. Általában mondanak helyette mást, mikor ott vagyok. Mikor nem vagyok ott, nem tudom. Remélem akkor sem.

    Alapjába véve rendes emberek, segítőkészek, szelíd lelkűek. Csak néha kiszalad a szájukon ha valami olyasmit hallanak, látnak stb.

    Remélem az Úr majd megbocsát nekik ezért.