Egyéb

Úton a Fekete Madonnához

2018 agusztus 5-én, Havas Boldogasszony ünnepnapján egy közel 60 fős magyar csoporttal keltünk útra Lengyelországba, hogy részt vegyünk a Bielsko-Żywieci Egyházmegye gyalogos zarándoklatán.

Csoportunk Galgahévízről indult, de a fővárosban az ország különböző részeiről érkező zarándokok csatlakoztak hozzánk. A legtöbb korosztály képviseltette magát, legidősebb zarándoktársunk ugyanis 71, míg legfiatalabb testvérünk 15 éves volt. A zarándoklat célja Jasna Góra, a „Fényes Hegy” volt, ahol Częstochowának, Lengyelország lelki fővárosának 14. századi kolostor-erődítménye áll. A kolostorban a magyar alapítású Pálos Rend szerzetesei élnek, ők őrzik és gondozzák Lengyelország leghíresebb kegyképét, a Fekete Madonnának nevezett ikont, mely az évszázadok során a egység, az összetartozás és a hit jelképévé vált lengyel testvéreink számára.

A ránk váró 165 kilométeres út előtt Bielsko-Białában, az egyházmegye búcsújáró helyén 6-án reggel püspöki szentmisén vettünk részt, az Úr áldását és a Szűzanya segítségét kérve zarándoklatunkra. A nyolc csoport mindegyikének volt védőszentje, mi magyarok Szent Kinga képe – és pártfogása – alatt álltunk „csatasorba”, és indultunk utunkra. Az út során számos városon, kisebb falvakon mentünk keresztül, plébániákon, templomkertekben telepedtünk le pihenőre.

Ilyenkor megtapasztalhattuk az ottani egyházközségek figyelmességét, vendégszeretetét, hiszen bőségesen elláttak bennünket frissítővel, ebéddel, süteményekkel.

Az útvonalmenti településeken meghatódott, integető idős nénik, sokgyermekes családok köszöntöttek bennünket házaik előtt állva, szintén vizet, kertből szedett gyümölcsöt kínálva nekünk.

Mindezek azonban szinte eltörpülni látszanak a lelki kegyelmek mellett, melyeket az út során kaphattunk. Naponta 25-35 kilométert tettünk meg közösen énekelve, litániát, rózsafűzért imádkozva vagy épp csendben elmélkedve. A terep változatos volt, aszfalt, földút, homokos puszta, erdei ösvények… Dél-Lengyelország tájainak látképe, erdei, dombjai egyaránt segítették szemlélődésünket az út során. Az időjárás szinte végig kedvező volt, különösen örültünk annak, mikor a leghosszabb napon, csaknem 40 kilométer megtétele során a Gondviselés felhőkkel, némi esővel enyhítette a forróságot. Az imádságos lelkület megnyilvánulásai mellett éreztük azt is, mennyire fontos szerephez jut itt a lengyel-magyar barátság. Egy-egy közösen elmondott rózsafüzér, a másik nemzet nyelvén való éneklés után gyakran tört ki bátorító üdvrivalgás, bizonyítva a régi mondást: Polak, Węgier: dwa bratanki.

Utunk során lelki vezetőnk Miklusiak Krzysztof atya volt, a zarándoklatunkat szervező magyarországi szalvatoriánus atyák egyike, aki a gyakorlati információk továbbítása mellett elmélkedésekkel, szentmisével tette teljessé és gyümölcsözővé utunkat. Csoportunkhoz csatlakoztak lengyel atyák, szerzetesek is, akik hivatásukról, missziós tevékenységükről beszéltek nekünk. Jakub atya a csoport tagjait újmisés áldásban is részesítette. A zarándoklat során pár napra velünk tartott Bese Gergő atya is, aki lelkesen vezette az imádságokat, beszélt nekünk hivatásáról, vezette az elmélkedéseket. Zajac Malgorzata – Gosia – Ferences Mária misszionárius nővér nemcsak a rólunk való gondoskodást, a személyes beszélgetéseket, az igekártyák gyártását és az esetenként szükséges bátorítást érezte feladatának, ő volt ugyanis állandó tolmácsunk a szentmisék, különös tekintettel a lengyel nyelvű prédikációk hallgatása során. Mindezek mellett számos lengyel népéneket, Mária-himnuszt tanított nekünk gyaloglás közben. Ezeket az énekeket érkezésünkkor el is énekeltük a bevonulás alkalmával.

Częstochowába a csoportok együtt vonultak be. Sűrűsödött itt a korábbi napok élménye is, az emberek könnyes szemmel integetve, zászlókat lobogtatva tapsoltak, köszöntöttek bennünket.

Miután csoportunkat bemutatták, a Fekete Madonna elé siettünk, de csak egy rövid imára, hiszen augusztusban szinte minden nap zarándokok ezrei érkeznek a kegyhelyre. A szabadtéri szentmise alatt a felhők is felszakadoztak, a püspöki áldásra már emberek százai álltak a verőfényes napsütésben. Az esti rózsafüzér alkalmával ismét egy emberként éneklő-imádkozó hívekkel teli kápolnában találtuk magunkat, kora reggel, a kegykép éjszakai nyugodalom utáni megnyitásának pillanatában áhítatos énekszó hallatszódott ki a kolostor falai közül. Egy héttel indulásunk után, 12-én reggel a kegykép előtt vehettünk részt a magyar nyelvű hálaadó szentmisén, melyben megköszöntük a zarándoklat kegyelmeit, az úton szerzett élményeket és a sikeres megérkezést.

A hazaúton közösen átbeszéltük ezeket az élményeket és végeredményben hasonló gondolatokkal tértünk haza. A testi fáradtság, a megpróbáltatások – legyen az egy vízhólyag, sajgó térd, az éjszaka nehézségei, sajátos kényelmi körülmények – mind legyőzhetők egymás segítésével, odafigyeléssel. Ugyanakkor a lelki élmény, az imádság, a szentségimádás és a szentmise kegyelmi hatása által ezek a földi dolgok mind kevésbé számítanak. Imádkoztunk az itthoniakért, itthonról magunkkal vitt szándékokért, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért. Többen voltunk visszatérő zarándokok Jasna Górára, így nem először fogadhattuk meg, hogy újra eljövünk majd. Ezen elhatározásunkra is kértük a Mindenható áldását.

Köszönettel tartozunk – a Jóisten és a Szűzanya után – az önkénteseknek ezért a hatalmas munkát igénylő szervezésért, valamint zarándoktársainknak, akik egész úton áldozatos munkavégzéssel hordozták a jelvényeket, a hangosítást, intézték a közös étkezéseket, egészségügyi dobozzal zarándoktáskájukban ügyeltek testi jólétünkre. Isten fizesse meg szolgálatukat!

(A zarándoklat fáradalmaitól visszarettenő érdeklődőket csak bátorítani tudjuk, már csak az imént leírtak miatt is. A szalvatoriánus közösség honlapján és facebook-oldalán olvashatók a zarándoklattal kapcsolatos információk, az előzarándoklatok és utótalálkozók időpontjai, illetve személyes élmények, tapasztalatok, tanúságtételek is.)

Toldi László Arnold

Kép: Biuro Prasowe Jasnej Góry

Még nem érkezett hozzászólás