2018. 06. 25.

Reményik Sándor – Templomok

Egyik kedvenc költőnk finom érzékenységgel tudja kifejezni az emberi lélek és hit mélységeit. 

Én csak kis fatornyú templom vagyok,
Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenő,
A szellemóriások fénye rámragyog,
De szikra szunnyad bennem is: Erő.

S bár irígykedve holtig bámulom
A dómok súlyos, drága titkait,
Az én szívem is álmok temploma
És Isten minden templomban lakik.

Vers
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás