Érzelmes levelet írt egy stanfordi anyuka, akinek terhessége során kiderült, hogy a babája nagy eséllyel Down-szindrómás. Az orvos határozottan az abortuszt tanácsolta, de erre az anyuka nemet mondott, 15 hónappal később pedig egy nagyszerű levelet írt. A NYDailyNews cikkét a Lemon fordította le.
“Tisztelt Doktor Úr,
Egy barátnőmnek is Down-szindrómával született nemrég a babája, az orvosa pedig, mikor ez kiderült, azt mondta neki, hogy babája tökéletes. Mikor megszületett a kisfiú, és az anyuka újra találkozott az orvossal, az csak annyit mondott neki:
hirdetés“Ugye mondtam, hogy tökéletes.”
A barátnőm története összetörte a szívem. Nagyon örültem, hogy a barátnőmmel ilyen jól bántak, de el is szomorodtam, mert pontosan tudtam, hogy ez nekem is járt volna. Bárcsak ő lett volna az orvosom!
Életem legnehezebb időszakában találkoztam Önnel. Riadt voltam, ideges és kétségbeesett. Még nem tudtam az igazságot a babámról, és emiatt lett volna mindennél nagyobb szükségem Önre. De támogatás és bátorítás helyett azt javasolta nekem, hogy szakíttassam meg a terhességemet. Emlékszem, válaszul elmondtam önnek, milyen nevet választottunk a kicsinek, mire megkérdezte, tisztában vagyunk-e azzal, milyen életminőség vár majd egy Down-szindrómával születő gyerekre. És újra csak azt javasolta, fontoljuk meg az abortuszt. Attól a naptól kezdve rettegtünk minden találkozótól. Életem legnehezebb időszaka szinte elviselhetetlen lett, mert Ön nem mondta meg nekem az igazat. A gyerekem tökéletes volt.
Nem haragszom. Nem vagyok keserű. Csak szomorú.
Hogy az a rengeteg pici, dobogó szív, amit a monitoron lát, nem tölti el a szívét csodálattal.
Szomorú vagyok, hogy tényleg úgy gondolja és elhiszi, hogy egy Down-szindrómás baba ront a szülők életminőségén. Kétségbe ejt, hogy talán ma is mondta ezt valakinek, aki élete legnehezebb időszakán megy keresztül. A legjobban mégis az fáj, hogy soha nem ismerhette meg a lányomat, Emersynt. Akkor tudná, hogy a gyermekünk nemcsak hogy javított az életminőségünkön, de ezrek szívét érintette meg. Célt és értelmet adott az életünknek, boldogságot lop minden pillanatunkba. […]
Azt kívánom, hogy más kismamának ne kelljen azon keresztülmennie, amin nekem kellett. Azt kívánom, hogy Ön is meglássa az ultrahangos felvételeken az élet csodáját, szépségét. Imádkozom, hogy a következő downos babát látva az abortusz emlegetése helyett nézzen a kismama szemébe, és mondja meg az igazat, hogy a gyermeke tökéletes lesz.”
Forrás: Lemon&Daily News
hirdetés
3 hozzászólás
Megható írás, és örülök, hogy az édesanya így éli meg ezt. Ugyanakkor sajnos már egy egészséges gyermek születése is sok házasságban nagyon nagy megmérettetés, nem hogy egy betegé. Egy közeli hozzátartozóm dolgozott sérült gyerekekkel foglalkozó intézményben, és az volt a tapasztalata, hogy bizony a házasságok nagy része belerokkan ebbe a teherbe, az egyik fél egyszer nem bírja már tovább, szétmennek, elválnak a szülők. Ami nem csak számukra rossz, de a sérült gyermeknek és egészséges testvéreinek is.
Valóban kíváncsi lennék, az Úristennek mik a szándékai egy ilyen fajta megpróbáltatással.
Rossz a kérdésed, így ne kapsz rá választ sosem. Nem az a kérdés, hogy a Teremtőnek mik a céljai vagy mi sem, mert ez el van rejtve és így van jól. A jó kérdés az: én mit tehetek az ügyben, úgy is mint a Gondviselés munkatársa. A nem hétköznapian tökéletes gyermek, kétségkívül nem hétköznapi kihívást hordoz. Attól mert nem vagy közvetlen érintett, tehetsz azért, hogy azok a bizonyos házasságon ne omoljanak össze. imádkozhatsz értük, bátoríthatod őket, adakozhatsz nekik, vagy akár konkrétan adhatsz segítséget is.
Nincs a világon olyan probléma, ami gyilkossággal orvosolható… ebben EGÉSZEN BIZONYOS vagyok.
A házasságok nem a beteg gyerek születésébe rokkannak bele. Ez óriási csúsztatás.