Szomorú igazságok a gyereknevelésről az egyik leghosszabb kutatásban

A háború utáni hónapokban, 1946-ban kezdődött Britanniában az a 70 évig tartó kutatás, mely az emberi fejlődést vizsgálta több tízezer gyermek, mintegy öt korosztály bevonásával. Az eredmények szomorú igazságokat támasztanak alá.

Kezdetben a kutatók a nők gyermekvállaláshoz fűződő véleményére voltak kíváncsiak, így több mint 14 000 csecsemő adatait vették föl, és beszélgettek édesanyjaikkal. A kutatás olyan sikeresnek bizonyult, hogy 1958-ban megismételték, majd 1970-ben, 1999-ben és 2000-ben is. Összesen több mint 70 000 gyereket vontak bele a kutatásba. A gyerekeket születési csoportokra osztották és a tudósok pár évente visszatértek egy-egy csoporthoz, hogy plusz információkat gyűjtsenek róluk.

Az adatok több ezer tudományos cikk és könyv megjelenését támogatták már eddig is, de van egy tanulsága, amit mindannyiunknak tudomásul kell vennünk, akkor is, ha nem vagyunk érdekeltek a gyereknevelésben. Talán nem lesz meglepő elsőre, de a felmérésből kiderül, hogy a szegény vagy hátrányos helyzetű családból származó gyerekeknek sokkal küzdelmesebb életük van, mint a jómódú családban felnőtteknek. Nemcsak az iskolai eredményeik voltak rosszabbak ezeknek a gyerekeknek, hanem felnőttként az egészségi állapotuk is alatta volt a jobb helyzetből indult társaikénak.
Erre a megállapításra elpazarolni hetven évet? – gondolhatnánk, de itt sokkal többről van szó.

hirdetés

Ezek az eredmények megismétlődtek minden egyes generációban, azonban voltak kivételek is. Az egyik nagyon fontos szabály, amire a kutatás rámutat: a szülők igenis számítanak! Akik képesek voltak kilépni a társadalmi osztályukból és a nehézségekből, azoknak a szülei más hozzáállást tanúsítottak a gyermekeikhez.

Érdeklődőek, törődőek voltak, olyan személyek, akiknek fontos a gyermekük tanulmányi előremenetele. A felmérés szerint akinek ilyen szülei vannak, az sokkal valószínűbb, hogy kilép a hátrányos helyzetéből.

Tehát a szülő hozzáállása nem elhanyagolható, fontos szerepet játszik, különösen az első években. Az egészen apró dolgok hihetetlen sokat számítanak: beszélgetés, odafigyelés, készséges válaszadás a kérdésekre, együtt tanulás, közös kirándulások. A napi olvasás is nagyon fontos tényező. Azok a gyerekek, akiknek a szüleik öt éves koruk óta naponta olvasnak, és figyelemmel kísérik a tanulmányaikat, azok szignifikánsan kevésbé voltak szegényebbek harminc éves korukra, mint akiknek a szülei nem olvastak.
Természetesen rengeteg más tényezőt figyelembe kellene venni, hogy egészen pontos okokat határozhassanak meg a kutatók. Ugyanakkor nem lehet azt sem elmondani, hogy a jó nevelés kizárólagosan kiváltaná az anyagi hátteret. A pénzügyi háttér és a nevelés is számít. A jó nevelés kimutathatóan 50%-al csökkentette a gazdag és szegény gyerekek közötti oktatási űrt.

Ezek az eredmények nemcsak a szülők egyéni felelősségére mutatnak rá, hanem a társadaloméra is. Nem lehet elvárni egy szegény családtól, hogy segítsen magán és a gyerekein, pusztán azzal, hogy tisztességesen neveli őket és dolgozik. Társadalomként felelősségünk van a másik ember iránt is, azokért akik szükséget szenvednek, akiknek kevesebb jutott, mint nekünk.

A kutatásról szóló TED előadást magyar felirattal itt tudod megnézni.

hirdetés