Életbevágó

„Én jó apuka szeretnék lenni”- egy 17 éves fiú tanúságtétele

Nemrég egy anyuka humoros és megható tanúságtételét osztottuk meg, amit a Gyümölcsoltó Boldogasszony napi életvédelmi imaesten osztott meg. Most a fia szintén nagyon mély szavait olvashatjátok.

17 éves, hét fiúgyermekes család második fiú gyermeke vagyok. Igen, fiú gyermeke.

4 éves koromban egyszer megkérdeztem édesanyámtól: „Miért vagyok éppen fiú?”  Szerettem a lányok szép hosszú haját, szoknyáját, ahogy lengette a szél.  Így mondtam édesanyámnak, hogy én lány szeretnék lenni. Ő megkérdezte: Miért? Azt válaszoltam, hogy: „Mert olyan szépek a lányok. Erre ő annyit mondott.: „Milyen jó akkor,hogy fiú vagy, és feleségül vehetsz egy ilyen szép lányt.” Valami miatt ez olyan hatással volt rám, hogy utána az életemben többé már nem akartam lány lenni.

8 éves koromban volt környezet órán egy kérdés, hogy mi akarsz lenni, ha nagy leszel. Mindenki ilyesmiket válaszolt: „rendőr, régész, tűzoltó, kutató orvos”.  Amikor rám került a sor, azt mondtam, amit édesapámtól magamon tapasztaltam.

Én jó apuka szeretnék lenni.

Ez a tény ott letisztázódott.  Na de, hogyan legyek jó apa? Azt már tudom, jó  apuka szeretnék lenni. De hogyan? Aztán arra jutottam, hogy hasonlóan Édesapámhoz sokat foglalkoznék a gyermekeimmel. Elvitt minket több napos vadkempingre, bevitt a munkahelyére, és még a szavazó fülkébe is együtt mentünk be.Igen! Én jó apa szeretnék lenni, hogy fiaim számára én is méltón legyek példaképük.

De nem veszett el az sem, amit édesanyám mondott,hogy feleségül vehetek majd egy szép lányt.

Igen én jó apa akarok lenni. De talán még inkább jó, szerető, férj.

Férje annak a szép lánynak, aki a feleségem szeretne lenni, akinek odaadhatom szerelmemet, aki fegyvert, és pajzsot ad egy spártai katonának, amellyel élteti, megvédi hazáját, hazájában családját, családjában az életet. Férfiként, arra lettem teremtve , azt a feladatot kaptam, hogy biztosítsam a rám bízott életek fennmaradását, szabad működését.

Férfiak! Meggyőződésem, hogy a férfi lét alapvető pillére, hogy felelősek vagyunk, küzdenünk kell az általunk nemzett életekért. Felelősek vagyunk gyermekeinkért, de talán még nagyobb felelősséggel tartozunk azért, aki meg azt a feladatot és képességeket kapta, hogy az életet táplálja, a feleségért.

Úgy, ahogy az Atya és az Anyaszentegyház. Ahogy, az Atya a nemző és az egyház az életadó. De a férjnek és feleségnek kell, hogy egyenrangú és egy legyen a szerelemben, mint ahogy Atya és a Fiú a Szentlélekben.

 

Komáromi Koppány János

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás