Egyéb

Négy megmagyarázhatatlan Eucharisztikus csoda

Habár sok eucharisztikus csoda a középkorhoz köthető, a múlt században is többször került sor az Oltáriszentséggel kapcsolatos csodás eseményekre, sőt néhányat az elmúlt húsz évben is megerősítettek. A kenyér és a bor színében ugyan változatlan marad, de Isten erejével átlényegül Krisztus szent testévé és vérévé. Ez a hittétel a Szentírásban és a szenthagyományban gyökerezik, és lényegét tekintve változatlan maradt az apostoli idők óta.

A következő négy csodára az elmúlt két évtizedben került sor:

1. Legnica, Lengyelország

Ahogyan arról korábban mi is beszámoltunk, 2013-ban, a Legnica-i egyházmegye érseke, Zbigniew Kiernikowski bejelentette:

2013 december 25-én, áldoztatás közben egy szentostya a földre esett, miután felvették egy vízzel teli edénybe helyezték. Nemsokára a szentostyán vörös foltok jelentek meg. Legnica előző érseke, Stefan Cichy egy bizottságot hozott létre, hogy megvizsgálják a jelenséget. 2014 februárjában eltávolították az ostya egy vörös darabkáját és a korporáléra helyezték. A bizottság azért rendelte el a minták vételét, hogy a kutatási intézmények elvégezhessék a vizsgálatokat.

A kórszövettani lelet kimutatta, hogy a szövet harántcsíkolt izomrostokat tartalmaz. A szövet leginkább olyan szívizomhoz hasonlít amelyen a haláltusa közben elváltozások jelentek meg. A genetikai vizsgálat igazolja hogy a szövet emberi eredetű.

2. Sokółka, Lengyelország

2008 október 12-én, a Sokolka-i Szent Antal plébániatemplomban bemutatott vasárnapi szentmisén, áldoztatás közben, egy szentostya kihullott az egyik pap kezéből. A pap félbeszakította az áldoztatást, felemelte az ostyát, és a liturgiai előírásoknak megfelelően egy vizzel teli edénybe helyezte. Az ostya ilyenkor fel szokott oldódni a vízben.

A mise után, Stanislaw Gniedziejko atya kérésére a sekrestyés, Julia Dubowska nővér a vizet és az ostyát egy másik edénybe helyezte.

Egy héttel később, október 19-én Julia nővér a kovásztalan kenyér kellemes illatára lett figyelmes. Az edényt felnyitva a majdnem teljesen ép szentostya közepén, egy vérhez hasonló élénkvörös foltot pillantott meg: egy élő test részecskéjét. A víz nem színeződött el. Hogy biztosítsák a vizsgálat hitelességét, az ostya egy eltávolított darabját két független orvosszakértő, Maria Sobaniec-Lotowska és Stanislaw Sulkowski elemezte.

Az egymástól független vizsgálatok eredményei teljesenmegegyeztek. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy az átalakult ostya felépítése megegyezik a halál bekövetkezte előtti emberi szívizoméval. Maria Sobaniec-Lotowska tanúsága szerint a szívizomrostok emberi eszközökkel megmagyarázhatatlan módon fonódtak össze a kenyér rostjaival.

 

3. Tixtla, Mexikó

2006 október 21-én, egy plébániai lelkigyakorlat közben, áldoztatás előtt az egyik átváltoztatott ostyából vöröses folyadék buggyant ki. Alejo Zavala Castro a csoda valódiságának megvizsgálására egy teológia bizottságot hívott össze. 2009 októberében arra kérte fel Dr. Ricardo Castañón Gómez-t hogy egy tudósokból álló csoporttal végezzen további vizsgálatokat amelyek igazolhatják az eset csodás voltát.

A vizsgálatok 2009 októberétől 2012 októberéig tartottak és a következő eredményt hozták:

Az elemzett vöröses folyadék hemoglobint és emberi eredetű DNS-t tartalmazó vér. A két kutatás során az igazságügyi orvostan kiváló szakértői különböző eljárásokat használva kizárták a külső beavatkozásra vonatkozó feltételezéseket.

A vér AB típusú, amint a Lanciano-i szentostya és a Torinói lepel vérnyomai is. A folyadék nagyítását és a rétegein való áthatolást lehetővé tevő mikroszkopikus elemzések kimutatták, hogy a vér külső rétege 2006 októbere óta megalvadt. A mélyebb, belső rétegekben 2010 februárjában friss vér jelenlétét mutatták ki.

Az esetre nincs természetes magyarázat.

 

4.Chirattakonam, India

2001 április 28-án a Chirattakonam-i Szent Mária templomának plébánosa a szentostyán egy csodálatos képet vett észre. A történtekről a következőképpen számolt be:

„Reggel 8:49-kor kihelyeztem az Oltáriszentséget a közös szentségimádásra. Néhány perc múlva az Eucharisztián három pont jelent meg. Abbahagytam az imát és a hívek figyelmét is a megjelenő három pontra irányítottam és arra kértem őket hogy folytassák az imát, a Szentostyáta tabernákulumba helyeztem. 2001 május 5-én szombat reggel kinyitottam a templomot liturgiai szolgálatra. Beöltöztem és kinyitottam a tabernákulumot, hogy megnézzem az Oltáriszentséget. A szentostyán egy emberi archoz hasonló alakot pillantottam meg. Rendkívül megrendültem, felszólítottam a híveket, hogy térdeljenek le és kezdjenek el imádkozni. Azt hittem csak én látom az arcot úgyhogy megkérdeztem a ministránstól, észrevesz-e valamit az Oltáriszentségen. „Egy férfi alakját látom” – válaszolta.

Végül a képen egyre kivehetőbbé vált egy Krisztuséhoz hasonló, töviskoronát viselő férfi arca. A csodás képet Cyril Mar Baselios, a Trivandrum-i egyházmegye érseke vizsgálta meg, a szentostyát azóta is a templomban őrzik.

 

 

Fordította: Zöldi Júlia

Forrás: aleteia.org

Kiemelt kép: radiovaticana.va

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

2 hozzászólás

  • Reply Nagy Csaba 2018. 03. 07. at 00:25

    “Én Uram, én Istenem!”
    Büszkén vallom, hogy Jézus Krisztus keresztény katholikus közösségéhez, az Egyházhoz tartozom. Én is!

  • Reply Subicz Józsefné 2018. 03. 07. at 12:00

    Én Uram, és én Istenem! Hiszek Benned, remélek Benned, mindennél jobban szeretlek Téged! Bocsáss meg azoknak, akik nem hisznek, nem remélnek és nem szeretnek Téged!

  • Szólj hozzá