Érdekes cikkben számol a fatimai látnokok testvérének életéről az Aleteia: Joao sokáig nem hitt saját húgának és öccsének. Azonban később maga is meggyőződhetett arról, hogy a jelenések valóban megtörténtek.
Fatima és Pio atya kapcsolata azon az óriási szereteten és áhítaton alapszik, amelyet a stigmatizált szent a Fatimai Szűzanya iránt táplált. Az eredeti kegyszobor ugyanis még Pio atya életében San Giovanni Rotondóba érkezett, és a híres kapucinus barát ennek a látogatásnak tudta be csodálatos gyógyulását.
A Fatimai Szűzanyának ugyanez a kegyszobra tért vissza újra, 2017 végén, Pio atya kolostorába. Ugyanakkor egy újabb kapcsolódási pont került előtérbe a szent és a Fatimai Szűzanya között. A Padre Pio TV-nek adott riportjában Jacinta Pereiro Marto – Francisco és Jacinta unokahúga – elmondta, hogy apja nagy híve volt Pio atyának, és hogy mindig magánál tartotta a pietrelcinai szent képét a pénztárcájában.
Az ő apja pedig nem más, mint João Marto, az ötödik Manuel és Olimpia hét gyermeke közül, Jacinta és Francisco korban hozzájuk legközelebb álló bátyja.
Ő is jelen volt az egyik jelenés alkalmával, kisebb testvéreivel, és unokahúgával, Lúciával, bár nem látott semmit.
João 11 éves volt, mikor a jelenések történtek. 2000-ben halt meg, 94 éves korában, csupán 15 nappal testvéreinek boldoggá avatása előtt. Nem érezte magát méltónak arra, hogy részt vegyen a szertartáson, és arra sem, hogy köszöntse II. János Pált, aki a fontos a boldoggá avatást celebrálta. João sok alkalommal elmesélte, hogy hogyan történt a negyedik jelenés, amelyet Valinhosban – nem Fatimában – láttak, mivel a gyermekeket a polgármester fogságban tartotta, remélve, hogy kikényszerítheti belőlük a titkot, amelyet az előző jelenésben fedett fel nekik a Szűzanya. „Ott voltam velük Valinhosban, de nem láttam semmit.”
Ő volt utolsó életben maradott a Marto-testvérek közül, és abban a házban élt, ahol Jacinta és Francisco született.
Nem sokkal halála előtt arról beszélt, hogy testvérei „teljesen hétköznapi, egyszerű gyermekek voltak.” Talán éppen emiatt a hétköznapiság miatt „nem hittünk nekik” amíg be nem következett a napcsodaként ismert jelenség 1917. október 13-án, amikor a nap több tízezer ember szeme előtt táncolni kezdett.
Jacinta, João lánya, elmondta, hogy apja nem ment el nagyszüleivel és többi családtagjával megnézni a napcsodát. Inkább otthon maradt, „mert félt, hogy meghal.” A felnőttek és gyermekek között is az a hír járta, hogy „ha a napcsoda nem következik be, az egész család meghal.” Tizenegy éves gyermekként João nem nagyon értette mi történik körülötte, de Francisco és Jacinta halála után
„apám mindig mondta, hogy nagyon-nagyon sokat sírt” emlékszik vissza lánya, „mert látta, hogy valóra válik minden, amit mondtak.”
A nagyszülőkkel kapcsolatban João lánya azt mondja, hogy először semmit sem értettek az egészből. Akkoriban „úgy gondolták, hogy gyermekeik kicsit mások, mint a többi gyerek, de nem tudták pontosan, hogy miben áll ez a különbség.” Mindazonáltal „a nagyapám mindig hitt.”
„Jacinta volt az első, aki elmondta, hogy megjelent nekik a Szűzanya, és amikor az emberek erről kérdezték a nagyanyámat, ő mindig ezt mondta: „
Az én gyermekeim nem hazudnak. Én neveltem őket. Tehát, ha azt mondják, hogy látták a Szűzanyát, elhiszem, hogy valóban látták Őt.”
João egész életétben a szülővárosában maradt, ott pásztorkodott. Kőműves segédként is dolgozott, hogy megépítse a kegyhelyet, ahol azelőtt testvéreivel játszott, akik most már szentek. Alázattal és hittel eltelve, mindenre Isten ajándékaként tekintett.
Lánya, Jacinta, a látnokok unokahúga a következőképp írja le a helyzetet: „Az egész család – a nagyszüleim, a szüleim, mindenki – Isten ajándékaként fogadták a történteket. Isten kiválasztotta a nagybátyámat és a nagynénémet, mert így akarta. Nagyapám szokta volt mondani, hogy a Szent Szűz Fatimába akart jönni, és éppen az ő gyermekeit választotta, de ezt mi nem érdemeltük ki semmivel. Tehát mi mindig nagyon egyszerűen éltünk – Isten választott, és Ő mindig azt választja, akit Ő akar.
Fordította: Tamási Dorottya Anna
Forrás: Aleteia
1 Komment
Fátima, o segredo.
Será que ele realmente aconteceu?
Acho que não.