Január 20-án néhány lengyel pap – némelyek reverendában – részt vett a 21. II. János Pál síversenyen. Lelkes síelőként az egykori lengyel pápa áldotta meg először az akkor még csak papok számára megrendezett eseményt, ami mára már nyitva áll a világi emberek előtt is.
Damian Kopek atya szervezőként még 2013-ban arról számolt be a RISU hírügynökségnek, hogy egy ilyen esemény képes közelebb hozni az emberekhez a papságot és megmutatja, hogy időnként ők is kikapcsolódnak: „Egy pap az emberekkel és az emberekért van. Ez pedig egy példa arra, hogy milyen az, amikor ők jól érzik magukat, mégpedig alkohol nélkül, jó közösségben és egészséges versenyszellemben.
II. János Pál is hasonló példát állított elénk: rengeteg időt töltött a szabadban és nagy hangsúlyt fektetett a sportra, ahova magával vitte azokat a fiatalokat is, akiknek szükségük volt egy kis elvonulásra. A későbbi pápa a síelést egészen 1987-ig folytatta, egészen addig, amíg egészségi állapota lehetővé tette.
hirdetésA Skiing History Magazine futott bele a pápa alábbi, meglepő nyilatkozataiba:
- Másodpercekkel az után, hogy pápává választották és fogadta a gratulációkat azt mondta, hogy „majd akkor síelek legközelebb, mikor engedik.”
- Saját elmondása szerint az egyetlen luxus az életében egy pár 195 cm-es Head síléc.
- Tehetségének és vakmerőségének köszönhetően a Tátra Fenegyerekének hívták, ahol minden télen két hetet töltött el.
- A pápa egyszer így nyilatkozott egy újságírónak: „Bárcsak ott lehetnék a hegyek tetején, hogy onnan száguldhassak le a völgybe. Fantasztikus érzés.”
- Fiatalon inkább mászott fel a hegyre, mintsem használta volna a sífelvonót.
- Egyszer nyíltan kijelentette: „Egy bíborosnak illik tudnia síelni.”
- Utoljára az olaszországi Terminilloban síelt, kb. 30 km-re északra Rómától.
Fordította: Dallos Bence
Források: aleteia.org, risu.org.ua, skiinghistory.org
kép: bbc.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás