2018. 01. 18.

Ne menj suliba?

Diákságunk egy része a napokban olyan demonstrációra készül, amelyben hangot szeretnének adni a magyar oktatás- és iskolarendszer hibáiról és kifejeznék azon véleményüket, amelyekkel szerintük meg lehetne reformálni a kialakult hiányosságokat. De valóban csak ennyiről volna szó?

Az elején fontos tisztába tenni néhány dolgot. Nem szeretnénk senkinek belegázolni az egyéni meggyőződésébe és érzelmeibe, így ez az írás nem valami ellen, hanem valami mellett érvel. Viszont tudatában kell lennünk annak is, hogy ez elkerülhetetlenül magában foglal egyfajta kritikát, ami teljesen függetlenül, egyéni meglátások alapján fogalmazódik meg.

A pénteki tüntetésen a Facebook esemény szerint egy „igazságosabb, modernebb, diákközpontú oktatási rendszerért” fognak demonstrálni, mert a szervezők meglátása szerint jelenleg „agyonhajszolt zombik” kerülnek ki a padok közül. Mindezen negatívumokat az iskolarendszer hibájának tartják. Számomra nehezen értelmezhető továbbá az alábbi, egyik szervezőtől származó kijelentés: „Az oktatás kérdése azért fontos számunka, mert nem szeretnénk elmenni ebből az országból.” Egyrészről ez súlyos csúsztatás, mert ebből az országból az megy el, aki el akar menni, de ennek az oktatási rendszerünkhöz semmi köze. Másrészről el kell ismerni, hogy magyar rendszer valóban nem tökéletes, és számos érvet fel lehetne sorolni a felülvizsgálat mellett.

Pozitív ellenpéldaként szinte minden esetben a finn módszer, vagy iskolarendszer kerül elő, mint követendő példa. Valóban vannak nagy előnyei annak, hogy az általános iskolába bekerülő gyerekeket nem terhelik le nagyobb mennyiségű tananyaggal, mert az általános iskola első négy évében nem erre kellene fektetni a hangsúlyt. Annak ellenére, hogy számos megnyilatkozásban találkozik az ember azzal az állítással, hogy azért is jó a finn oktatási rendszer, mert relatív összehasonlításban a gazdag és szegényebb családok gyermekei ugyanabba az iskolába kell, hogy járjanak, ezzel szemben egy, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet 2009-es cikkében ez olvasható: „Finnországban nagy szerepe van az oktatásban a magánintézményeknek; míg az óvodába járóknak csupán 10 százalékát íratják szülei magánóvodába, a magánintézmények népszerűsödése a tanulók életkorának előrehaladtával egyenes arányban nő; a felső-középiskolásoknak már a kétharmadát privát intézmények oktatják.”

Egy másik fontos dolog a demonstrációval kapcsolatban, hogy gyakorlatilag úgy kerül sor az eseményre, hogy az új Nemzeti Alaptanterv elkészítése még folyamatban van, ami felveti a politikai hisztériakeltés lehetőségét. Számomra az is nehezen érthető, hogy miért nem az Oktatási Hivatal (pár utcával messzebb a Kossuth tértől) vagy az EMMI elé szervezték a tüntetést, ugyanis tudomásom szerint e két intézmény a felelős fennálló „zombiképzésért.” Furcsa dolog, hogy az átlag középiskolás, de még sokszor egy felsőoktatási hallgató sincs tisztában a saját jogaival például egy rendőri igazoltatás során, de már büszkén áll ki az egyetemes emberi jogokért, amelyet bibliaként reklámoz a relativizmus véleménydiktatúrája. Érdekes megfigyelés az Y generációt illetően, hogy sokkal inkább tisztában vannak azzal, hogy mi az amit lehet, de hogy mik lennének a kötelezettségek akár csak a saját hazája, ősei, nem utolsó sorban pedig Teremtője felé, azzal kapcsolatban már vakhomály uralkodik. Ezt még csak nem is minden esetben kellene felróni számukra, számunkra, (a szerző is ebbe a korosztályba tartozik, no lám) mert rengeteg múlik a neveltetésen. De e mögé sem lehet elbújni, hiszen az egyéni felelősség, aminek ez a korosztály abszolút hiányát szenvedi, szintén ugyanolyan fontos.

Az klasszikus, értékelvű, hierarchikus rendszerstruktúrák elvetése és minden felsőbb hatalomnak az állandó megkérdőjelezése mára hatalomtechnikai eszközzé és nyomásgyakorlássá vált. Mindezeket figyelembe véve nehéz másként értékelni a pénteki tüntetést, mint politikai hisztériakeltés. Mert az oktatásról igenis lehet és kell is vitatkozni, a hibákat pedig ki kell köszörülni. De megfelelő fórumokon, szakértőkkel és akár a diákság képviselőinek bevonásával. Nem pedig tüntetéssel és bojkottal, mert ez még soha nem vezetett eredményre.

“Az a jó taktika, amit élveznek az embereid. Unszolás nélkül is tenni fogják. El fogják végezni a feladatukat, és még jobbakat is fognak javasolni. Ebben az értelemben a radikális aktivisták semmiben sem különböznek a többi emberi lénytől. Mind kerüljük az örömtelen tevékenységet, de élvezzük azt, ami működik és eredménnyel jár.” (Saul Alinsky: A radikálisok 12 szabálya)

 

 

Források:

index.hu

Egyéb
hirdetés

3 hozzászólás

  • Válasz Orosz Richárd 2018. 01. 18. 20:20

    Nem igazán értem, ennek a cikknek a kereszténységhez mi köze van. Egyre inkább beszivárog ide a politika.

  • Válasz Szlovák Gábor 2018. 01. 19. 00:27

    Kedves Bence és kedves Olvasók!

    Ez a bejegyzés nagyon nem volt szép! Aki kicsit is jobban ismeri az oktatási rendszert az sajnos nagyon is tudja, hogy hatalmas bajok vannak, és nem csak a tanterv rossz, hanem a legnagyobb baj a hozzáállás. Nem hallják meg a szépen elmondott kéréseket, hanem gőggel és erőszakkal kommunikálnak mindenkivel, aki bármi olyat mond, ami nekik kellemetlen!
    Más oldalról: ugyan miért ne tüntethetne bárki? Mert mi lesz? Vagy nem érdekel kutyát se, vagy kiderül, hogy tényleg fontos a célja, mert sokan támogatják! Annál jobb, mert akkor van esély a megjavitasara! Tehát miért is jó szidni őket?
    Tüntetni egy olyan alapvető jog, ami ha nem lehetséges azt úgy hívják hogy diktatúra! Na azt ne akarja senki!

    És kedves Bence, azért illik ám odairni, ha nem teljesen egyenes szándékból származik egy írás! Hogy miért gondolom ezt? Mi köze lenne a 777-nek ehhez az egész témához különben? Ez a bejegyzés akárhogy is nézem sajnos egy politikai indíttatású írás, és nem egy Szentlélek indíttatású:(

    Kérlek szépen ne rontsátok el ezt az oldalt!

  • Válasz Tóth József 2018. 01. 19. 06:58

    Kedves Bence, és Hozzászólók!
    A társadalmi alrendszerek közül az oktatási rendszer a legfontosabb. Ezért az oktatás mindenhol a politikai csatározás középpontjában áll. Az oktatásról nem lehet csak szakmai szempontok alapján beszélni. Ez az oktatás belső logikájából fakad! Amikor oktatok, legyen az a saját gyermekem, vagy oktatási intézményben rám bízott gyermek nem lehet értéksemleges tudást közvetíteni. Ez egyszerűen lehetetlen, mivel a tanár minden egyes mondatával egy viszony- és értékrendszert is közvetít! Viszonyt a világhoz, a másik emberhez, a társadalomhoz. A szekularizált oktatási rendszerben is történik értékátadás. Hazugság a világnézetileg semleges oktatás! Akié az oktatás, azé a jövő! A kérdés számomra az, hogy a tüntetők valójában tudják-e, hogy miért tüntetnek? Mi keresztények merünk-e végre elég bátrak lenni, és a 4. ipari forradalom elvárásainak megfelelő keresztény alapú oktatási rendszert létrehozni? Merünk-e szembe nézni a mesterséges intelligencia létrejöttével kialakuló új társadalommal, és képesek leszünk-e fiataljainknak olyan értéket közvetíteni, amely a fiataljainknak válaszokat ad? Számomra erről szól az oktatás!