Szemle

A meg nem született nemzedék

Egyre gyakrabban beszédtéma kis hazánk demográfiai adatai, amelyek arról árulkodnak, hogy szépen, lassan, de biztosan egyre inkább csökken a lélekszám. A gyermekvállaláshoz való hozzáállás ugyan pozitív tendenciát mutat, azonban ennek életben tartása a közeljövőben talán még fontosabb lesz. 

Reichert János
Magyar Nemzet

Minden nemzet értékét három attribútuma határozza meg: a tudása, az erkölcse, és a lélekszáma. Ez utóbbiról, demográfiai csődünkről végre őszintén kezdenek beszélni. A legingoványosabb terep a nemzet erkölcsi állapotának megbeszélése. A nemzeti erkölcsöt a történelem tanúsága szerint fölösleges körülményes filozófiával definiálni. Minden nemzetet két erkölcsi tulajdonsága minősít: nemi és munkaerkölcse. Azok a népek jutnak magasabbra, amelyek tagjai képesek jobban és többet dolgozni. Más szóval jobb minőségben, színvonalasabban, hatékonyabban alakítják át anyagi környezetüket.

A munkaerkölcsről, jelentőségéről, változásáról számtalan szólás, közmondás tanúskodik. A szorgalom értékteremtő erejére utal a ki korán kel, aranyat lel közmondásunk. A Kádár-kori züllés is nyomon követhető korabeli közhelyekből: a munka nemesít, de nálunk nincs szükség nemesekre. Vagy: úgy álljunk a munkához, hogy más is odaférjen. (Legyünk őszinték, valóban jelen vannak ezek a problémák, de a munkamorál változása az egyes egyénen múlik elsősorban, valamint azon, ha fejekben előbbre kerül az építő jellegű hozzáállás, a profit orientáltság helyett – tehát maga az etika.)

A nemi erkölcs kérdése rázósabb. Az úgynevezett liberális világszemlélet a nemiséget magánügynek tekinti, senkinek sincs beleszólása, hogy a másik mit kivel és hogyan. A liberálisok álláspontja tarthatatlan – de sajnos népszerű. Először is: a nemiség és a szex nem azonos fogalmak. A szexuális élete mindenkinek legyen magánügye, ám a nemiség több ennél. A nemiség a nemzet jövője. A nemi életet a szexualitástól elválasztották a XX. század legfontosabb fejleményei: a Salvarsan, a penicillin és a fogamzásgátló tabletta. Az elmúlt száz évben beidegződött a „fejlett nyugati kultúra” emberébe, hogy bátran szexelhet – nemi élet nélkül. Ami az élővilág, a természet rendje szerint abszurdum – de mostanra ez a „fejlett nyugati ember” legfőbb erkölcsi vonása.

A legközösebb közügyünk lenne, hogy megszületik-e a következő nemzedék. Nálunk nem született meg – és ennek rövidesen meg fogjuk tapasztalni a keserű következményeit, ha nem következik be gyökeres változás.

A természetet nem lehet felülírni. Az emberi test a biológia törvényeinek van alárendelve. A női test fejlődése 25 éves korára lezárul, addigra meg kellene szülnie legalább az első gyermekét. Attól kezdve egy húszéves szakaszban többé-kevésbé őrzi teljesítőképességét, de a 45. életév után a nemi életének tulajdonképpen vége. Mondhat bárki bármit: a 45. életévükön túl lévő nőkre demográfiai konjunktúrát alapozni nonszensz. A mai Magyarországon – ha a kivándorlást is vesszük – az átlagos női életkor mostanában lépi át a 45 évet. A női lakosság több mint fele túl van szülőképes korán – és demográfiai csődöt hagy maga után.

Ezt annyiban fontos kiegészíteni, hogy nem pusztán a nők szülési teljesítményéről kell beszélni. Mert itt nem lehet megállni, szólni kell a férfiak értékteremtő és családban betöltött szerepéről, a család, a házasság és férfi-nő kapcsolatának kérdéseiről is. A jövőt közösen alakítjuk, ezért együtt kell erről gondolkodni, beszélni, vitatkozni. A cselekvés viszont a párokon, a családon múlik, ebben az ő felelősségük megkerülhetetlen.

(Kép: Little People’s College)

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás