Lelkiség

Hogyan juthatsz el a belső csendes teredbe?

Hunyd be a szemed, és a csöndben kövesd a lélegzetedet belső teredbe, a lelked mélyére. Tedd keresztbe a kezed a mellkasod előtt. Képzeld el, hogy ezzel a gesztussal belülről zárod be benső tered kapuját.

Ebben a szent térben, amelyben Isten benned lakik, itt egészen önmagad lehetsz, szabad vagy minden elvárástól és követelménytől, amelyet mások bíznak rád. Itt teljes szeretet és elfogadás vesz körül, és új erőt meríthetsz.

Sokszor megkérdezik tőlem, hogy hogyan tudok eljutni a belső csendes térbe. A belső tér képe sokakat megszólít, találkozik a vágyaikkal. Amikor azonban önmagukban meg szeretnék tapasztalni ezt a helyet, ügyetlennek érzik magukat.

Különböző utak vannak. Az egyik az elmélkedés. A légzésemhez egy szót kapcsolok. Személy szerint én a Jézus-imát kötöm a lélegzetemhez. Belégzéskor ezt mondom:

 Uram Jézus Krisztus –

kilégzéskor pedig:

 Isten Fia, könyörülj rajtam!

Közben elképzelem, ahogy lélegzetemmel maga Jézus vezet el a csend belső terébe, amely túl van a szavakon. Az első szerzetesek így fogalmaztak:

 A szó felnyitja a kaput Isten néma titka előtt.

A meditációban természetesen nem mindig tudom érezni a csöndnek azt a belső terét. Olykor csak egy pillanatra. De ez a pillanat megváltoztat. Belső szabadságot érzek. És azután mindig vissza tudok emlékezni erre a pillanatra, amikor egészen szabad voltam, mert a teljes csendben lehettem, és érezhettem a csöndem belső terét.

Egy másik módszer, hogy keressünk fel egy csöndes helyet. Ez segíthet abban, hogy higgyek a belső csönd létezésében. Ha egy templomban ülök, elképzelhetem, hogy én magam is Isten temploma vagyok. A csendnek ez a tere, ahol ülök, bennem is megvan. És akkor munka közben vagy  az élet zűrzavarában mindig elképzelhetem: igen, most itt van ez a nyugtalanság, ez a nyomasztó feladat, ez az elvárás. De ezek alatt az érzések alatt ott van bennem a csend belső tere.

Már az is érintkezésbe hozhat bennünket a csend belsőterével, ha ezt a teret elképzeljük. A képe felkelti bennünk iránta a vágyat. Ez a vágyakozás pedig már annak a csírája, amire végső soron vágyunk.

(…)

Ülj le a szobádban az imasarkodba, vagy keress egy csöndes helyet, egy templomot vagy egy alkalmas helyet a természetben. Először hallgasd a csöndet, amely körülvesz. Néha van teljes csend, ilyenkor nem hallasz semmit. Ez mindig titokzatos csend. De ha egy erdőben vagy egy pataknál üldögélsz, hallani fogod, ahogy susognak a fák vagy csobog a patak. Ezek a hangok nem zavarják a csöndet, hanem hallhatóvá teszik.

Élvezd a csöndet, amely körülvesz. De utána hallgasd azt a csöndet, amely benned van. Képzeld el, hogy lassú kilégzés közben tested-lelked minden részén át lelked legmélyéig haladsz. Ott teljes csend honol. A csöndet csak akkor fogod elérni, ha a szíved hangos tereit átléped. És csak akkor éred el a csöndet, ha a haragodon, a félelmeden, az irigységeden, a bűntudatodon és a szomorúságodon is keresztüljutsz. Szabad léteznie ennek a belső összevisszaságnak, nem kell és nem is szabad letagadnod. De nem ragadsz le benne. Mélyebbre hatolsz, a lelked mélyére. Ott pedig teljes csend honol.

Lehet, hogy ezt a teljes, tiszta csöndet csak egy pillanatig érzed. És azután megint jönnek a gondolatok és az érzések, amelyek foglalkoztatnak. De ez a kis pillanat, amikor teljes volt a csend – nem a gondolatok szóltak a csendről, hanem csak csend volt, megszabadít a világ hatalmától.

Nekünk keresztényeknek a csend nem üres csend, hanem olyan csend, amelyet Isten tölt be, amelyet áthat Jézus Krisztus szeretete és irgalma. Ez a szeretet több, mint érzés. Nem kell mindig érzéseket átélned, amikor ezt a teljes csöndet tapasztalod. Pusztán a tiszta létet észleled. És ez a lét – a filozófusok és a teológusok ezt tanítják róla – mindig jó, igaz és szép. Nekünk keresztényeknek ez a lét a legmélyéig Szeretet. Krisztus szeretete a kereszten lehatolt a világ mélyére – a lelkünk mélyére is -, és minden létezőnek a valódi alapját képezi. Jézus ezt így fejezte ki:

 Isten országa (már) köztetek van. (Lukács 17,20)

Ahol Isten országa bennünk van, ott Isten az úr, és Ő valódi önmagunkhoz vezet bennünket. Megszabadít a világ uralmától.

(Részlet Anselm Grün Csendből bontakozó élet című könyvéből)

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Válasz Nagy Nikolett 2017. 10. 15. 13:53

    Ez most nagyon jól jött, nagyon szépen köszönöm ezt a blogot. Jobbkor ki se rakhattátok volna. Isten segítse munkátokat! Üdv.:egy lelkes tini olvasó ?