“Arra gondoltam mit affektálok itt?” – így fogadta be Böjte Csaba testvér az első gyermeket

Böjte Csaba testvér – aki hétfőn a 777 OFFLINE teltházas eseményének vendége lesz – immáron lassan 25 éve az erdélyi árvák és szegény gyermekek segítője. A ferences szerzetes egy előadásában azt elevenítette fel, amikor 1993-ban befogadta az első “gyermekét”.

“Az első befogadott gyermek történetét sose felejtem el: jött egy kedves néni és azt mondta, hogy a vasútállomáson talált egy kislányt és elhozta nekem. Én mondtam neki, hogy ő találta, úgyhogy vigye is haza. Szomorúan mondta, hogy a férje elhajtja őt, mondtam neki hogy engem meg a püspököm fog. Mert sok mindenre tanítják az embert a teológián, de száraz dajka képzettségre pont nem.

Ez ’93-ban volt, a kommunizmus éppen vége lett. A néni olyan nagyon szomorú lett, látszott, ezt nem nézte volna ki belőlem, olyan kemény fejű vagyok meg kemény szívű. Mondtam neki, hogy üljön le a templomba kezdődik a mise én majd imádkozom, majd a Szentlélek megvilágosítja, hogy mit kell csinálni ezzel a gyerekkel. Tudjátok, mi papok jók vagyunk az ilyen fajta tanácsadásban.

A néni le is ült hátra, túl sokan nem voltak a templomba, én „kitolattam” az oltárhoz, és elkezdtem a szentmisét. Amikor az evangéliumot felolvastam, az első mondat rögtön így kezdődött.

hirdetés

„Aki egyet is a legkisebbek közül befogad az engem fogad be”.

Hátra néztem, hát a leányka rögtön ott vigyorgott, én meg arra gondoltam, „Uram egy kicsit jobban összeszedhetted volna magadat!”

Arra gondoltam, hogy mit affektálok itt? A nagy szenteknek olyan nagy látomásaik vannak, egy magam fajta góbé papnak hogy jöjjön el Krisztus, ha nem így? Elhatároztam, hogy lesz ami lesz, befogadom a kislányt. A mise végén persze, hogy visszajött a néni, mondta, hogy a Szentlélek neki nem mondott semmit.

Hát én nem mondhatom ugyanezt!

Magamhoz fogadtam, felvittem a szakácsnak, aki rögtön mondta, hogy milyen büdös szegény kislány. Mondtam neki, hogy nem szagolgatni kell, hanem fürdetni. Víz van, nekiálltak, kisuvickolták, haját szépen rendbe rakták, körmét levágták, felöltöztették, alig ismertem rá olyan szép kislány lett. Ő volt az első olyan gyerek, akit az utcáról befogadtunk anélkül bármi papírt, bármit tudtunk volna róla. Hálás vagyok, hogy akkor és ott igent mertem mondani az Istennek.”

Fotó: hevesiportal.hu, Sokszínű vidék

hirdetés