777 2017. 08. 21.

Íme néhány tanács, ha már rég voltál gyónni!

Meghozni az elhatározást és elmenni gyónni 5, 10, 20, esetleg 30, vagy több év után kétség kívül ijesztőnek tűnhet. Belül érezzük, hogy nagyon itt van már az ideje, de egy részünk mégis vonakodik, talán fél attól, hogy ismét magunkhoz vegyük a szentségeket.

A szégyenérzet mellett még talán azt is elfelejtettük, hogy hogyan kell meggyónni a bűneinket. Akik még egy kicsit hezitálnak, hogy kérjék és megkapják az Úr megbocsájtó szeretetét, íme néhány gyakorlatias jó tanács a szentgyónáshoz.

1. lépés: Vizsgáld meg a lelkiismeretedet

Ez a gyónás legfontosabb része. Gyónás előtt jobb ismerni és felismerni a bűneinket. Ha valaki 20 év után hozza meg az elhatározást, ez kissé bonyolultabb. Ami fontos, hogy minden halálos bűnt meggyónjunk, a legjobb tudásunk és visszaemlékezésünk szerint.

hirdetés

Fotó: Brooks Kraft/Corbis

Miközben soroljuk a bűneinket, érdemes kertelés nélkül kimondani a bűnt és a gyakoriságát (példának okáért „nem voltam misén 20 éve”). Attól nem kell tartani, hogy a gyóntató pap álla leesik majd, mert egy papot ezen a téren nem nagyon ér „meglepetés”. Olyan ez, mintha orvoshoz mennénk. Ott is ki kell mondani, hogy mi a probléma, különben nem tud segíteni. Ehhez szorosan kapcsolódik a kettes lépés:

2. lépés: nézzük át a gyóntatási időpontokat vagy egyeztessünk időpontot

Ha sok ideje nem voltunk már gyónni, akkor ezt jelezhetjük a papnak, mert akkor ő is fel tud készülni és akár értékes útravalóval is elláthat bennünket. Sajnos a gyóntatószék előtt kialakult sorok és a paphiány miatt gyakran csak annyit kapunk elégtételül, hogy imádkozzunk el egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet. Ezt elkerülendő, érdemes megbeszélni egy külön időpontot, amikor az idő sem sürget. Ha erre nincs lehetőség, érkezzünk korán, így több idő fog rendelkezésre állni.

3. lépés: menj be a gyóntatófülkébe és kezdd el

Napjainkban már szinte mindenhol vannak olyan gyóntatófülkék, amelyekben anonim módon lehet meggyónni. Erre is van lehetőség, de akik esetleg szemtől szemben szeretnének gyónni, mert úgy „személyesebb”, arra is van lehetőség. Ha kevésbé emlékszünk a gyónás menetére, jobb ha erről beszélünk a minket gyóntató papnak is, mert akkor segít az imában is. Ezután elkezdjük sorolni a bűnöket, legjobb tudásunk szerint. Ha szükséges, még a gyónás előtt felírhatjuk őket egy darab papírra.

4. lépés: meghallgatjuk az atya engesztelő szavait és megbánjuk bűneinket

Miután elmondtuk a bűneinket, a gyóntató pap mond erre néhány bátorító szót, ha több idő áll rendelkezésre, nyugodtan tegyünk fel kérdéseket azzal kapcsolatban, amiben nem vagyunk elég biztosak. Ezután megkapjuk az elégtételt, ami lehet ima, de lehet más is, például jócselekedet, vagy például a szeretet gyakorlása egyéb módon. Ezután elmondjuk a bűnbánati imát. Ha esetleg ez nem megy fejből, sok helyen van belőle nyomtatott változat, de a biztonság kedvéért álljon itt a magyar nyelvű változat:

Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a Jóistent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, és a bűnt elkerülöm. Ámen.

5. lépés: sütkérezz Isten megbocsájtó szeretetében és tarts bűnbánatot

Gyónás után maradhatunk még egy kicsit a templomban és hálát adhatunk a Jóistennek azért, ami velünk történt. Ugyanis – még ha nem is érezzük – de Ő eltörölte és elfelejtette minden bűnünket. Ilyenkor hagynunk kell, hogy az isteni béke eltöltsön bennünket. A gyónás olykor nehéz és bátorság kell hozzá. Van, hogy egyáltalán nem érezzük a „hatását.” Ez nem baj, mert nem éreznünk kell, hanem eszerint járni és törekedni, hogy ne vétkezzünk többet. Ez tudatos odafigyelést, koncentrációt és az Úrral eltöltött időt igényel.

Újból és újból el kell köteleznünk magunkat Jézus Krisztus mellett. Minden egyes gyónás alkalmával tiszta lappal indulunk. Ő mindig ott lesz ha elbukunk. Arra vár, hogy elfogadjuk a segítő kezét és szeretetét, ami által bizalmat szerzünk az isteni könyörületességben. Ebben van segítségünkre a szentgyónás.