7 biztatás, amit ne nagyon használj

 Már mind hallottunk ilyet. Bölcsnek, éleslátónak és biblikusnak hangzó biztatások. De valóban azok?

Az 1Kor 10:13 az egyik legelső olyan ige volt, amit újonnan megtértként megtanultam. Igazsága sok kísértésen átvezetett: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.”

Figyeld meg ennek a bátorító igének két fontos részét:

1, Isten sosem hagyja, hogy erőnkön felül érjen minket kísértés, tehát minden kísértést legyőzhetünk, amivel találkozunk. Mindennek ellen tudunk állni.

hirdetés

2, Isten mindig biztosít menekülési útvonalat. József ennek nagyszerű példája. Amikor Potifár felesége megpróbálta elcsábítani, e szavakkal: „A férjem távol van, és minden szolgát elküldtem a háztól. Gyere az ágyamba, senki nem fogja megtudni.” – Biztos vagyok benne, hogy hatalmas kísértést jelentett ez a felajánlkozás. József fiatal és férfias volt, az asszony pedig gazdag és gyönyörű. De József tudta, ha megadja magát a vágyainak, bűnt fog elkövetni. Ahelyett, hogy engedett volna a kísértésnek, Isten vészkijáratát választotta. Amikor Potifár felesége megragadta a ruháját, „ő a kezében hagyta a ruháját és kirohant a házból (1Móz 39:12). Nem túl méltóságteljes, de hatékony megoldás…..

    Amíg csak élünk, bűnös természetünk kísértésből kísértésbe visz.

1. „Isten nem ad többet, mint amennyit kezelni tudsz!”

Dehogynem! Sőt! Kérdezd csak meg Pál apostolt, aki a 2Kor 1:8-9-ben ezeket vetette papírra: “Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat;

Pál nagy gonddal válogatott szavai („rendkivüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltetttünk” „az életünk felől is kétségben voltunk”) megmutatják, hogy a nehézségek amiket ő és a többi tanítvány tapasztalt, az emberi tűrőképességen is túlmutattak.

2. „Sátán vett rá, hogy megtegyem!”

Ez az állítás az édenkert idejére vezethető vissza. Amikor Éva evett a jó és rossz tudásának fájáról, Istennel került szembe. A bűnének felelősségét így hárította el: „A kígyó tévesztett meg, azért ettem.” Bármennyire is szeretnénk minden rossz választásunkért Sátánt tenni meg bűnbaknak, ez az elgondolás nem biblikus.

Bár Sátán a mozgatóerő napjaink gonoszságának többsége mögött, saját bűnös természetünk okolható bűneink többségéért. Ahogy Jakab 1:14 mondja: Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.

3. “Olyan erős volt a kísértés, hogy nem tudtam ellenállni”

Amikor egy kísértés kellős közepén vagyunk, lehetetlennek tűnik az ellenállás. Mint a vasreszelék az erős mágneshez, vagy a gyerekek a sütihez, úgy vonzódunk, és gyakran érezzük magunkat tehetetlennek, kiszolgáltatottnak. Isten ismeri az emberi gyengeségünket, és segítséget ígér, hogy győzelmeskedjünk fölöttük.

Isten sosem hagyja, hogy erőnkön felül érjen minket kísértés, tehát minden kísértést legyőzhetünk, amivel találkozunk. Mindennek ellen tudunk állni.

4. „Mind Isten gyermekei vagyunk”

Ezt az állítást úgy szokták érteni: „Mindannyiunkat Isten teremtett” – ami pontos. Isten mindannyiunk Atyja, abban az értelemben, hogy ő formált minket és ő adott életet. Mégsem vagyunk mind az ő gyermekei.

Isten lényének alapvető jellemzője a kapcsolat: amíg nem fogadjuk el ajándékát, az örök életet azzal, hogy megvalljuk és megbánjuk bűneinket, elfogadva Jézus keresztáldozatát értünk, és alá nem vetjük az életünket az ő akaratának, nem lehetünk gyermekei a szó legigazabb, legbiblikusabb értelmében. Csak egy leszünk az általa teremtett lények közül.

5. “Istennek nincsenek kedvencei”

Ez a gondolat Péter ApCsel 10:34-ben mondott szavaira alapszik („Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató”).  Akkor mondja ezt, amikor Isten elhívja, hogy hirdesse az evangéliumot a pogányoknak Cornelius házában. Igaz, hogy az üdvösséget illetően Isten nem tesz különbséget. Róm 10:13 szerint „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”.

Ennek ellenére Isten különös figyelmet szentel néhány kivételesen hűséges személynek. Mózest és Ábrahámot barátainak nevezi. Az Írás úgy utal Dánielre, mint „akit az Isten kedvel”, Máriára pedig, Jézus anyjára: „kegyelembe fogadott” (Lk 1:28). Ez a „kivételezés” sokban különbözik attól, amit ma így nevezünk. Bár ezek az Isten szerinti nők és férfiak közeli és bensőséges kapcsolatban lehettek az Úrral, nem kerülték el őket azok a nehézségek, amelyek az odaszánt követőket érték.

6. „Segíts magadon, Isten is megsegít!”

Ez a közmondás, ami a kezdeményezőkészséget és a kemény munkát népszerűsíti, biblikus erényekre épít. Mégis fontos megjegyezni, hogy Isten leggyakrabban özvegyeken, árvákon és más rászoruló egyéneken segít, olyanokon, akik nem tudnak magukról gondoskodni.

Ez sokaknak megnyugvást nyújt, akik nehéz időszakon mennek keresztül.

7. „Fogadd részvétemet! A mennyországnak biztos újabb angyalra volt szüksége!”

Ez talán a teológiailag leghamisabb részvétnyilvánítás, amit valaha hallottam. Akkor mondják az emberek, amikor csecsemők és kisgyerekek halnak meg, de istenfélő felnőttek halálát is sokszor ezzel magyarázzák. Természetesen jószándékból. Azt akarják ezzel mondani: „A szeretted különleges volt (tiszta, ártatlan, csodálatos) erre a világra, Istennek a mennyben volt rá szüksége!”

Ez a gondolatmenet viszont oda vezet, hogy elképzeled: amikor a mennyben megüresedik egy állás, Isten a földről toboroz drága, ártatlan kisgyerekeket vagy istenfélő felnőtteket mennyei aratásába.

Ez nemcsak hogy rossz elgondolás, hanem egyenesen ellentmond a Biblia angyalokról szóló tanításának.

Forrás: Crosswalk

hirdetés