2017. 06. 01.

Szükségünk van példaképekre!

A katolikus egyházat gyakran éri az a vád, hogy bálványimádó, vagy hogy a Szűzanyát imádja, legalábbis túlontúl tiszteli. Ezzel kapcsolatban szeretnék eloszlatni néhány téves vélekedést. 

Először is le kell szögeznünk, hogy az imádás mint olyan, csak Istennek jár. Egyedül Őt imádjuk, Neki szól legfőbb dicséretünk és hódolatunk, mivel Urunk és Teremtőnk. Jézus azt a feladatot adta számunkra, hogy váljunk szentté, mint ahogy az Isten is szent. Minden keresztény ember küldetése az, hogy a legtökéletesebb „mintát” kövesse, ahogy a kisgyermek is utánozza környezetét. Ez nem majmolást jelent (például nem kell nekünk is szakállat növesztenünk, mint Jézusnak volt), hanem azt az életvezetést, viselkedést és szeretetet kell másolnunk, amit és ahogy Ő megélt.

Mivel Isten teremtményei vagyunk – aki önmagunknál is jobban ismer minket –, tudja, hogy szükségünk van példaképekre. Ezért ajándékba adott sok szentet, hogy utat mutassanak nekünk. Ezen emberek között is a legnagyobb Szűz Mária, aki szabad beleegyezésével Megváltónk anyaságát vállalta. Ez nem azt jelenti, hogy ő nagyobb lenne létrehozójánál, hanem Jézus földi életének segítőjévé vált, mint egy anya a gyermekének. A dogmák, amiket az egyház a történelem folyamán kimondott, nem az ő érdemeit tükrözik, hanem pont, hogy mind Krisztus érdemeire való tekintettel születtek. Ilyen az áteredő és személyes bűntől való mentesség, ami azt eredményezte, hogy életében megvalósította azt az eredeti emberképet, amit az Isten a paradicsomi embernek megálmodott. A valódi és tiszta istenképiség ez, amely az Istennel és a természettel való tökéletes harmóniára teremtetett. Neki megvolt a szabad akarata ahhoz, hogy nemet mondjon az angyali üdvözletkor. S még nem is tudta, hogy mit vállalt, amikor azt mondta: „történjék velem szavaid szerint”. De ahogy addig, úgy akkor is és élete végéig bízott az Isten gondviselésében. Nem tudta, pontosan mi vár rá, csak hitt és ment. Ezért tekinthetünk rá úgy, mint példaképre.

A Szűzanya mellett pedig számtalan szentéletű ember áll előttünk, akik mintául szolgálhatnak számunkra. Egy részükről az Egyház nyilvánosan is kimondta szentségüket, ám reményeink szerint annál sokkal többen vannak a megdicsőült egyház tagjai.

Minden ember különböző. Nem csak külsőleg, hanem személyiségében, lelkében is. Mindenkinek más a hivatása, más területen kamatoztatható talentummal rendelkezik. Ezért van szükségünk a sokféle szentre, akik különböző korokban, különböző élethelyzetekben, különböző kihívásokkal álltak szemben. Nincs két ugyanolyan szent. Vannak családosok és egyedülállók, szerzetesek és papok, férfiak és nők, gyermekek és felnőttek. Szent II. János Pál pápát sokan vádolták azért, amiért annyi boldogot és szentet avatott. Ő erre azt válaszolta, hogy mindenki számára nyitott az út, mindnyájan erre kaptunk meghívást. A sokféle szent között biztosan találunk olyat, akinek az élete, tevékenysége vagy hitbeli állhatatossága közel áll hozzánk és megfog, s akire példaként tudunk tekinteni, kérve az ő imáit is.

Idén ünnepeljük a fatimai jelenések századik évfordulóját. Ne féljünk a Szűzanya közbenjárásáért fohászkodni, hogy miként a három pásztorgyerek Fatimában, úgy mi is készségesek legyünk akár üldöztetések vagy nehézségek árán is megmaradni hitünkben!

Faragó András 

 

Borítókép: gnuckx (@) gmail.com
Egyéb
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás