Dr. Kamp Salamont, a Lutheránia Ének-és Zenekar karnagyát, országos egyházzenei főigazgatót 2017. március 15-e alkalmából Kossuth-díjjal tüntették ki. A különleges elismerést kiérdemlő karnaggyal az evangelikus.hu készített interjút, ebből szemezgettünk.
– A Lutheránia honlapján ezt olvasom a kórusról: „… hívők közössége, akik az énekléssel elsősorban nem gyönyörködtetni, hanem képességeik legjavát adva igét hirdetni szeretnének”. Ebben az értelemben tehát karnagy úr is igehirdető. Szoktuk emlegetni a szakrális művészetet. De sokan azt vallják: minden művészet szakrális eredetű. Mit gondol erről?
– Bach esetben az igehirdetés minden bizonnyal megállja a helyét. Zenei igehirdetés. A reformációnak ez a lényege, hogy a vasárnapi istentisztelet középpontjába az ige értelmezése, magyarázata kerül, s voltaképpen a Bach-kantáta nem más, mint a vasárnapi evangélium zenei értelmezése. Ilyen értelemben a Lutheránia szolgálata igehirdetésnek valóban felfogható. A kérdés második részéről azt gondolom, hogy az emberi élet egyetlen feladata, hogy Istenképűségünket megőrizzük. És ebben a kapcsolatban, Isten és ember viszonyában a művészet nagyon fontos, mert mindig azt mondja ki, hogy mi az ember és a szellem viszonya. Ez a mi esetünkben egy rendkívüli szituáció, hiszen az emberi szellem legértékesebb műveivel foglalkozhatunk.
hirdetésA h-moll mise kezdő tétele, a Kyrie Eleison
– Karnagy úr hitét hogyan formálja a művészete, évtizedek távlatában? Mélypontok és magaslatok viszonylatában például?
– Azt hiszem – és ezt is a bachi példán tanultam meg –, hogy az Isten az Ő ügyének az Ő embereit „elkeríti”, és meghívja egy feladatra. Ezt tapasztaltam a bachi életműben is, mert soha nem jöttek volna létre ezek a kantáták, vagy a H-moll mise, ha ő mondjuk egy olyan szituációba kerül, mint Händel vagy Telemann. Ez az életmű nem született volna meg. A magam vonatkozásában is így tekintek a Deák téri feladatra, és a Lutherániával végzett szolgálatra. Igazából azt mondhatnám, hogy az Úristen kiszólított a Templom utca 48. alól, ahol nevelkedtem Hartán…
– De egy ilyen „kiszólítás”, ha például az ószövetségi prófétákra gondolunk, nem mindig egyszerű… Van benne ellenállás, tiltakozás, dac, félelem, kudarc. De a kiszólító Hang és az ember, aki igent mond, csak így, együtt – harmóniát hoz a kiválasztott életébe, és persze azokéba, akik felé a szolgálatát kifejti.
– A szíveket tisztán kell tartani, és akkor az ember meghallja a hívó szót, és annak engedelmeskedni kell. Sőt, örömmel kell engedelmeskedni, minden nehézség ellenére. Még azt is mondanám inkább: mindig a nehezebb ellenállás felé kell haladni. És akkor az embernek nem csak sikeres élete lesz, hanem, azt hiszem, hogy megszentelt élete is. Az a nagy élet. Arra kell törekedni, mint a tanítványok.
– Van-e olyan ige, amely nagyon sokat jelent önnek, amely időről időre belül „felhangzik”?
– Biztosan nagyon sok van, most csak ez jut eszembe: „Légy hű mindhalálig, és néked adom az élet koronáját.”
A teljes interjút itt olvashatjátok.
(Forrás: evangelikus.hu, fotó: Kiss Tamás)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás