Szakmunkás-e a pap?

Futótűzként terjedt a hír, hogy a Győri Egyházmegyében felszámolják a plébániák felét a paphiánynak köszönhetően. De vajon hogyan lehet megakadályozni ezt a tendenciát?

Olyan társadalomban élünk, mely nehezen tudja elviselni a csendet. Mindig keressük a zajt, nehogy a lelkiismeretünk hangja erősebb legyen a körülöttünk lévő világ zúgásánál, és megismerjük igazi önmagunkat. Vezetés közben az ember általában bekapcsolja a rádiót: a zenéket és beszélgetéseket a hírek óráról órára megszakítják, amit gyorsan végig kell hallgatni, utána folytatódik a várva várt tuc-tuc.

A mai hírek azonban érdekes információkat közöltek. A bemondó így vezette fel a hírt: „Utolérte az egyházat a szakmunkás hiány.” Gyorsan elgondolkodtam, hogy vajon a sekrestyés, kántor, harangozó, templomtakarító vagy éppenséggel a virágozó feladatkörök betöltetlenek az egyházközségekben, mire gyorsan érkezett az igen felkészült válasz.

Veres András püspökre hivatkozva a bemondó közölte, felszámolják a plébániák felét, mert kevés a pap. A hírben csak másodlagos információ volt, hogy mindez a Győri Egyházmegyében kezdődik el és nem országosan.

hirdetés

De országos kereskedelmi csatornán ezt hallani mégis csak meglepő. Már a világ fiai is aggódnak az Egyházunkért? Lehet, hogy ezek után úgy vadászunk majd munkaerőt kis hazánkban, hogy 20 hegesztő, 10 ács, 5 cukrász, 8 felszentelt pap stb….

Jó lenne, ha tisztáznánk mit jelent, ha valaki megtanul egy szakmát és mit jelent az, ha valakit meghív az Úr és megtalálja hivatását. Nem lehet senkit papnak csalni. Ez olyan hivatás, melyet nem lehet semmi mással összehasonlítani.  Ahogyan Máté írja: „Ha tökéletes akarsz lenni, akkor menj, add el mindened amid van, és oszd szét a szegények között! Ezáltal kincsed lesz a mennyben. Azután gyere, és kövess engem!”

Amíg a társadalom egésze élte és vallotta a keresztény értékeket, addig fennálltak a nagy családok. A népes gyerekseregből mindig akadt egy-kettő, akik jobban megnyitották a szívüket Isten felé. Persze az Úrnak is volt kikből választania. Ahogy egykori főnököm mondta, a meg nem született gyermeket nem tudjuk megkeresztelni, nem lesz elsőáldozó, bérmálkozni se fog és papnak, szerzetesnek sem megy el.

A hivatások csökkenését a keresztény családok tudják megállítani, akik kiimádkozzák gyermekeik hivatását, akik tanúságtevő életükkel mutatnak példát arra, hogyan lehet Istennek szentelni egy életet, családban vagy család nélkül.
Isten pedig annyi hivatást ad, amennyire szükségünk van, se többet, se kevesebbet. Lehet, hogy 20-30 év múlva már csak tankönyvekben látnak majd a gyerekek papot, mégis az Ő Országa örökké fennmarad.

Bese Gergő atya

hirdetés