“Csodálatos kegyelem” – a Pókember sztárja színészként találta meg Istent

Jezsuita misszionáriust alakít legújabb szerepében a világhírű Andrew Garfield. A csodálatos Pókember színészének életét megváltoztatta a forgatás, a Relevant magazinnak boldogan mesélt a hitéről.

Martin Scorsese Csend c. új mozifilmjében Andrew Garfield egy 17. századi jezsuita pap misszionáriust alakít, aki Japánba utazik. Keresztény társaival együtt ott szembesül vele, hogy milyen elképzelhetetlen üldöztetésben is van részük.

Ahhoz, hogy megfelelően felkészüljön a szerepre, rendszeresen találkozott papokkal, tanulmányozta a keresztény írásokat és a katolikus spirituális vallási gyakorlatokat. Az American Magazine-nek nemrég elmondta, hogy ezek az élmények mély benyomást gyakoroltak rá. Amikor megkérték, hogy meséljen a tapasztalatairól, így nyilatkozott:

hirdetés

Ami nagyon könnyű volt, szerelembe esni ezzel a személlyel, szerelembe esni Jézus Krisztussal. Ez volt a legmeglepőbb, a legfigyelemreméltóbb dolog – hogy milyen könnyen szerelembe lehet esni Jézus Krisztussal.
Garfield azt is elmondta, hogy a forgatásra való felkészülés – ami magában foglalta testsúlyának jelentős elvesztését – megváltoztatta az életét.

Ez a dolog alázatra késztet, mert megmutatja, hogy képes vagy egy évet rászánni a lelki átváltozásra, az őszinte vágyat pedig átformálni cselekvéssé, kapcsolatot kialakítani Krisztussal és Istennel, ezután képes vagy majd’ húsz kg-ot lefogyni. Áldozatot hozni a munkádért, imádkozni minden nap, fél évig cölibátusban élni, és mindezt az Úr szolgálatában, abban, amire elhívott téged, és még azutánis hogy, alázattal felajánlottad a szívedet és a lelkedet, valaki majd ezt képes lesz elutasítani és semmibe venni.

Ez egy leírhatatlanul csodálatos kegyelem, ami adható és kimutatható.

Egy friss beszélgetésben Garfield elmodta a Relevantnak, hogy miután olyan sok időt töltött Thomas Merton trappista szerzetes munkáinak olvasásával, elkezdte megérteni és összekötni saját kapcsolatát a hittel és a kétséggel.
Sokat foglalkoztam vele (Mertonnal), mert úgy tűnt, hogy ő mindig „borotvaélen táncolt” a hit és a kétség között. Ő megértette, hogy a kétség ellenkezője nem a bizonyosság, hogy kétséggel élni az épp annyira része az életnek, mint a hit és a hittel való élet – tette hozzá Garfield.

forrás: Relevant Magazine

hirdetés