Erről beszéltem! És sikerült! Emlékeztek, amikor arról írtam, hogy idegenekkel is lehet jót cselekedni? Na, pont ez valósult meg tegnap a villamoson: szemtanúja voltam egy szuper és egyben megható jelenetnek.
A 61-es vonalán utaztam, amikor az egyik megállónál szokatlanul sok ember szállt fel. Épp el voltam foglalva a magam dolgával, de felpillantottam, hátha le akar ülni valaki. Nem láttam keresgélő szemeket, csak ilyen barátságos mosolygó nézést a középkorú hölgytől, akivel egy tized másodpercre összeakadt a tekintetünk. Írkáltam tovább a kis üzenetes cetlijeimet – ami amúgy adventi ajándék barátomnak minden napra.
Az ajtók becsukódtak, a villamos elindult, és egyszer csak felcsendült a Mennyből az angyal című dal.
Az ének után a csapat kedves tagjai szaloncukrot húztak elő táskájukból, és egy képeslap kíséretében kívántak boldog karácsonyt az utasoknak. Persze itt is voltak, akik szektára gyanakodtak, cinikusan figyeltek, vagy úgy tettek, mintha észre sem vennék az egész akciót.
De a velem szemben ülő idősebb néni igazán kirítt a tömegből: szemei teljesen könnyesek voltak, sminkje is elmosódott.
Talán rég hallott már a rádión kívül karácsonyi éneket. Talán évek óta nem kedveskedtek neki ajándékkal. Talán épp rossz napja volt – egészen eddig.
Kell még ehhez bármit hozzáfűzni?
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás