Talán már kitaláltad, hogy melyik napra hívd a takarítónőt vagy édesanyádat segíteni, hogy mindennel elkészülj. Vagy már bevásároltad a fél üzletet, hogy ne csak szivacs, hanem porzsák is legyen otthon, biztos, ami biztos alapon.
Akkor most javaslok még valamit: kezdj el a szívedben is rendet rakni. Erről szól az advent.
Első sorban a sajátodban. Hiszen oké, hogy közhely, de Jézus minden karácsonykor a szívünkben is újra megszülethet – ha hagyjuk, és felkészülünk rá.
(OFF: Gyerekszáj! Nem bírom kihagyni a sztorit, amikor gyerekként édesapám mesélt a Jézuskáról egy séta alatt, amíg anyáék [az angyalkák] stresszben díszítették a fát. Apa mondta, hogy a Jézuska a szívünkben lakik. Mit kérdeztem 3 évesen? Hogy mit csinál, ha pisilnie kell… 🙂 )
Szóval, a lényegre visszatérve: ilyenkor még jobban esik gyónni. Lelkibeszélgetni. Elmélyülni. Este otthon tényleg meggyújtani azt a gyertyát, és nem csak az ágyba beesve elhadarni valami ima-félét. Hiszen várakozunk. Nem csak a fizetésre meg a hétvégére meg az ajándékokra meg az új iPhone10-re. A Megváltó születésére várunk! Mit érne enélkül az életünk?
Az őszinte hála csak akkor fog tényleg szétáradni a szívünkben, ha tisztának érezzük magunkat, ha méltóvá tesszük magunkat – már amennyire lehet.
Másodsorban pedig emlékezzünk meg mások szívéről is, ott is lehet, hogy “elhagytunk” valamit, és ki kell takarítanunk. Azaz szükség lehet kibékülésre, kiengesztelődésre is advent heteiben ahhoz, hogy mind nyitott szívvel, békében várhassuk az ünnepet. Egy családban is, amikor kisbaba születik, megváltozik minden: mindenki boldog, sürög-forog, viszi a pelenkát ajándékba, kérdezősködik az anyuka és a baba hogylétéről – nem feszültség van és stressz. A kisbaba születése előtt pedig izgatottan figyeljük a kismama pocakját, a növekedést: közeleg egy új élet, egy új csoda a Földön.
A 9 hónap helyett most csak 4 hetünk van várakozni, és lélekben mindent előkészíteni. Használjuk ki ezt az időt!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás