Az első gyertya már meggyújtva, elkezdődött Advent, vagy ahogyan én hívom a bátorság négy hete. Mert ahhoz, hogy Adventet igazán megértsd, átéld és tovább add, hatalmas bátorság kell. Ez a négy hét tényleg más, mint a többi.
Az elkövetkező időben rengeteg mulasztást lehet pótolni, és szinte mindent el lehet rontani. Felépítheted magad újra, avagy üressé teheted a szívedet. Felöltöztetheted a lelkedet úgy, hogy életed legmeghittebb karácsonya várjon rád, de akár lecsupaszíthatod az egészet a fenyőfa ünnepére.
Csak rajtad áll.
Lesz-e vajon elég bátorságod ahhoz, hogy megpróbáld a szívedet felkészíteni Karácsonyra? Vajon leszel-e annyira bátor, hogy néha hajnalok hajnalán, álmos szemekkel és dideregve megjelenj a templomba, és csak annyit mondj, hogy „Itt vagyok, mert fontos vagy nekem!”? Vajon megvan-e benned az a bátorság, hogy a plázák ígéretes fényei helyett néha a csend és az elmélyülés irányába mozdulj el? Hogy hazaérve a napi pörgésből nem a géphez rohansz, hanem meggyújtod a gyertyá(ka)t, és csak csendben gondolkozol és hálát adsz.
Vajon vagy-e annyira bátor, hogy megbocsáss ezekben a hetekben valakinek? Hogy jobb emberré próbálsz válni, hogy mosolyogsz és vidám vagy? Látja-e majd rajtad az utca embere, hogy te Valakit vársz, aki hamarosan megérkezik? És vajon meglesz-e benned a bátorság, hogy másoknak is meséljél a benned lévő várakozásról?
Csodálatos lehetőség előtt állsz: mert hamarosan majd egy kis jászolban megszületik Ő, akiről ez a négy hét szól. És te úgy fogadhatod majd, ahogy Ő mindig is szerette volna! Fogadd Őt bátran!
Martí Zoltán
hirdetés
1 Komment
Kedves Zoltán, ma találkoztam először az oldallal, egy teljesen váratlan, és örömteli személyes találkozás eredményeként. Nagyon megörültem Nektek, végigolvasom, amit tudok. Ha egy tanácsot megszívlelsz (jót, vagy rosszat? -nem tudom) , és megpróbálsz elszakadni a “keresztény” gondolati sablonoktól, pl. megszabadulsz az első bekezdés hamis dilemmájától, még tovább juthatsz Isten megismerésében. Imádkozom értetek… üdv. FL