Valószínűleg most sok minden jut eszetekbe: a szürke hétköznapok, az eltávolodás, a nem kielégítő szex, a kommunikáció hiánya, esetleg a pénz, de sorolhatnánk még, a lista hosszú lehet… Ma azonban egyikről sem lesz szó! A “Mi kell egy felejthetetlen esküvőhöz? blog” írását közöljük.
Vagyis lényegében éppen hogy mindegyikről szó lesz egy kicsit. Mert amikor felsoroljuk ezeket a dolgokat, illetve ezeknek a hiányát, akkor kivétel nélkül minden esetben egy dologhoz jutunk vissza: az elvárásokhoz. A mai világban ugyanis mindenkinek elvárásai vannak a másik felé, az élet felé, az egész világ felé, még akkor is, ha esetleg ő kevesebbet is tesz bele a buliba. Szokták is mondani: elvárások majd akkor legyenek, ha te is ezt vagy azt csinálod majd, ami pedig szintén egy bujtatott elvárás felénk.
De miért is ilyen rossz az, ha valaki elvárásokat támaszt? Azért, mert az örök elégedetlenség állapotára kárhoztatja saját magát egész életére. És most biztosan jönnek majd a felháborodott fekete öves önfejlesztők, akik szerint márpedig célok nélkül nem lehet élni, mert csak így haladhatunk előre, és bár a témából egy külön cikket lehetne írni, most csak csendben felhívnám a figyelmet: cél és elvárás nem ugyanaz a fogalom!
Az elvárás azt jelenti, feltételhez kötöm a saját boldogságomat: ha ez meg ez így vagy úgy történik, az akkor lesz jó, és én akkor leszek boldog. Ez pedig már eleve hibás gondolat, ugyanis most őszintén, ki az, aki úgy akar ugrálni, ahogyan más fütyül? Ugye te sem? Persze nem kizárt, hogy találunk olyan párt, aki végeredményben végrehajtja „parancsainkat”, de biztosak lehetünk benne, a szíve mélyén ő sem vágyik a rabszolga sorsa, csak megalkuszik valami oknál fogva a helyzettel.
A cikk folytatását itt olvashatjátok.
(Forrás: Mi kell egy felejthetetlen esküvőhöz? blog)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás