Egy bukdácsoló szent a tanulók védőszentje!

Gondoltad volna, hogy még a rossz tanulóknak is van védőszentjük? De még milyen! Egy izgalmas életű olasz fiatalember, Copertinói Szent József története következik! Vizsgázóknak és kevésbé jó tanulóknak kifejezetten ajánljuk!

Szeptember elején könyörtelenül elkezdődött a tanév. Sokan még nem barátkoztunk meg ennek a gondolatával, sőt, lélekben a Balaton partján lógatjuk a lábunkat. De lassan már a nosztalgiának sem ad teret az egyre növekvő aggodalom, hogy hogyan fogjuk ezt a tanévet végigcsinálni. Talán nehéz elhinni, de van a mennyben egy barátunk, aki teljesen megérti a félelmeinket, ugyanis bár 400 évvel ezelőtt, de ő is átesett pár borzalmas vizsgán, és egy hajszálon múlott, hogy nem csapták ki. Nem más ő, mint Copertinói Szent József, a tanulók védőszentje, aki szívesen beül velünk az iskolapadba, persze nem azért, hogy súgjon (ahhoz nincs tehetsége), hanem hogy közbenjárjon értünk Istennél, és a sok kihívás mellett is a fentiekre irányítsa figyelmünket. De ki is ő? Erről szól cikkünk két nappal Copertinói Szent József emléknapja után.

„Imádkozz, mindig csak imádkozz, hisz Isten nem süket, és az ég sincs ércből. Mindaz, aki kér tőle, kapni fog” – hangsúlyozta Copertinói Szent József, aki bár ferencesként nem volt jó tanuló, mégis a tanulók védőszentjévé vált.

Szent József 1603-ban született az olasz Copertino községben. Családja nagyon szegény volt. 17 évesen felvételét kérte a ferences rendbe, de nem fogadták be, ezért a kapucinusokhoz is jelentkezett, ahol aztán laikus testvér lett, azonban néhány hónap múlva szórakozottsága miatt elküldték.

Az ebédlőbe menet elejtette a tányérokat, elfelejtette elvégezni a rábízott feladatokat, és úgy tűnt, hogy mindig máshol jár az esze.

Szent József így egy gazdag rokonánál húzta meg magát, de az is kitette egy idő után az utcára, mondván, hogy ez egy semmirekellő fiatalember. Édesanyja ezért egy ferences rokonához fordult, hogy legalább szolgának vegyék fel az egyik kolostorukba. A szerzetesek kétkezi munkát adtak neki, beosztották az istálló körüli teendőkhöz, és a fiatalember minden rábízott feladatot ügyesen ellátott.
Alázatával, kedvességével, bűnbánó lelkületével és imádságos életével hamar kiérdemelte a szerzetesek tiszteletét, akik 1625-ben egyhangúan megszavazták felvételét a közösségbe.

Elkezdte a papsághoz szükséges tanulmányait, de a vizsgák során Szent József nyelve mindig összeakadt, és képtelen volt válaszolni.

Eljött az egyik nagy vizsga pillanata, és az egyetlen mondat, amit képes volt elmagyarázni az Evangéliumból, ez volt: „Áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.” A vizsgáztató arra kérte, hogy nyissa ki a Bibliát, és ahol megakad a tekintete, azt a mondatot elemezze. József iszonyúan félt, de a gondviselés úgy rendezte, hogy pont azon a mondaton akadt meg a szeme, amelynek tudta a magyarázatát.

Ráadásul azon a vizsgán, amely alapján az elöljárók eldöntötték, hogy kiket fognak pappá szentelni, a püspök az első tíz jelölt kikérdezésével kezdte, akik annyira csodálatos válaszokat adtak, hogy a főpap nem tartotta szükségesnek, hogy folytassa a vizsgáztatást. Így aztán Szent József, aki a következő lett volna a listán, megúszta a dolgot.

Nem csoda hát, hogy ő lett a tanulók védőszentje, főleg azoké, akiknek ugyanúgy nehézségei vannak a tanulással, mint neki voltak.
1628. március 18-án szentelték pappá, és mivel tudta, hogy nincs tehetsége a prédikáláshoz és a tanításhoz, a bűnösökért való engesztelésnek és imádságnak szentelte életét.

Közbenjárásának hála már élete során is sok csoda ment végbe, és ennek hatására sokan megtértek.

1663. szeptember 18-án költözött égi hajlékába. 1753-ban XIV. Benedek boldoggá, majd 1767-ben XIII. Kelemen szentté avatta.

Forrás: Aciprensa

hirdetés