Ma egy olyan dalt ajánlunk a figyelmetekbe, amely a mai evangéliumhoz (vö. Lk 15, 11-32) különösen illik. Igazán megható, ahogyan a szövegben kibontakozik Isten irgalmas szeretete – lehet, hogy nem érdemlem meg, de Ő mégis szeret, nem érdem szerint, hanem feltétel nélkül. Körbejárhatjuk a világot, keresgélhetjük Őt a világ minden sarkában, Ő vár ránk. Bárhová is sodródjunk, Ő akkor is szeret és kitörő örömmel fogadja azt, ha végül igent tudunk mondani arra a szeretetre, amelyet fogantatásunk pillanatától kezdve ajándékozni akar nekünk. A mi Atyánk ilyen nagyszerű – kell ennél több?
Köszönöm
Hányszor
Nyújtottad értem kezeidet,
Míg én hátat fordítottam neked, mert nem tudtam, Terád van szükségem.
De már Te vagy a minden,
Te vagy a minden nekem.
Istenem, nem élhetek nélküled,
Te vagy a mindenem.
S azért szeretnék mondani köszönetet,
Hogy amikor elveszett voltam, megtaláltál engem,
Mikor holt voltam bensőmben,
Reám lehelve,
Életre keltetted testemet.
Hadd mondjak köszönetet,
Amiért megmentettél engem.
Istenem, köszönöm Neked feltétel nélküli szereteted.
Tárt karokkal vártál,
De én messze voltam már.
Megrémisztett a ráhagyatkozás.
De visszatértem,
Ölelésedbe,
Mert tudtam, hogy itt vagy jelen,
Kérlek, ne hagyj el Istenem.
Nem érdemellek meg, Uram,
De Te mégis szeretsz engem,
S nem múlik el szereteted sohasem, Istenem.
Fordította: Tóth Evelin
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás