Mondd nagyapa, hány éves vagy?

Tanmese arról, hogy mennyit is változott a körülöttünk lévő világ az elmúlt évtizedekben.

Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett , egyszer csak hirtelen megkérdezte:
– Nagyapa, hány éves is vagy?
A nagyapa így válaszolt:
– Hadd gondolkozzam egy kicsit! A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, és a kontaktlencse előtt születtem. Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.

• Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).
• Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek.
• Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka.
• Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem.
• Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér-vagy vizeletvizsgálatra küldte őket.
• 25 éves koromig minden rendőrt és férfit ‘uram’-nak szólítottam, minden nőt pedig ‘asszonyom’-nak vagy ‘kisasszony’-nak.
• Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek.
• Az én időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték és – ha kellett – megváltották a jegyét és odavitték neki.
• A nő elsőként lépett liftből ki; alátolták a széket, hogy leülhessen egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült. Kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját.
• Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány tisztasága a férj számára. A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta.
• Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.
• A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal.
• Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve.
• Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról).
• A ‘notebook’ jegyzetfüzet volt.
• Az órákat naponta felhúzták.
• Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken.
• Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.
• Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek.
• Nem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonald’sról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről.
• Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak.
• Nem volt Facebook, ki kellett mennem az utcára, hogy ténylegesen írhassak valaki falára
• Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen. És most mondd, szerinted hány éves vagyok!

– Hát, nagyapó, biztosan több, mint 200! – felelt az unoka.

– Nem, kedvesem, csak 60!

(forrás: tanmesek.eoldal.hu)

hirdetés