Nemrégiben kis autómmal és benne négy lány utassal tartottam a főváros felé, amikor a hátsó ülésről hirtelen megszólalt egyikőjük, hangjában kis büszkeséggel, kekeckedve:
– Képzeljétek, tegnap beszélgettem az öcsémmel, és mondta, hogy 54 lánnyal feküdt le eddig!
A bejelentést némi moraj követte, majd az anyósülésen elhelyezkedő lány felém fordult, s érdeklődve kérdezte:
– Te mint fiú mit szólsz ehhez? – hangjában őszinte kíváncsiság volt, de inkább abból a szempontból érdekelte a kérdés, hogy vajon én is ilyen tempóban falom-e a lányokat, mint az említett fiatalember, vagy azért ennyi “trófeát” nekem nem sikerült begyűjtenem. Gondolkodás nélkül, egyből válaszoltam a gyorsan érkező kérdésre:
– Hogy mit gondolok? Azt, hogy ez a srác nem becsült meg 54 lányt, és tárgyként kezelte őket. Néha egy az sokkal több, mint ötvennégy.
A nem várt választ hosszú perceknek tűnő csend követte, pedig igazság szerint nem volt az több, mint néhány másodperc, mégis kellemetlenül soknak tűnt. Majd megszólalt a lány, aki még alig egy perccel korábban hencegve mesélte öccsének “nagy teljesítményét”, ám ezúttal már hangja nem kekeckedő, sokkal inkább szomorú volt:
– Köszönöm, hogy ezt ki merted mondani, remélem egyszer ő is rájön erre!
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
2 hozzászólás
A testi kapcsolat szétvághatatlan lelki köteléket hoz létre. Ami megtörtént, nem lehet meg nem történtté tenni. A szex nem játék. Aki szexel valakivel, az lelki értelemben “összeházasodik” vele, (“lesznek ketten egy testté), akkor is, ha “papíron” nem házasok. A szexuális partnerek váltogatása lelki és testi értelemben is lerombolja az embert. A kapcsolatból kapcsolatba szédelgés a “boldogság” keresésnek illúziója, valójában egyre és egyre boldogtalanabbá, kiégettebbé tesz. Arról nem beszélve, hogy aki így él, nemcsak magát, hanem a partnereit is ugyanilyen módon megsebzi. Nem erre vagyunk tervezve, nem ez Isten célja a szexualitással. Nem boldogtalanná, hanem boldoggá akar tenni minket vele. De ehhez az kell, hogy ezzel az ajándékkal az ő útmutatása szerint éljünk, és ne visszaéljünk.
Teljesen egyetértek a hozzászólóval! Sajnos a mai világban ez sokkal inkább probléma, mint régebben volt. Akkor is volt ilyen, ne akarom ezt tagadni, mert nem lenne igaz. Most a médiákon keresztül már kora délután is olyan filmeket lehet látni, amit annak idején csak este vetítettek, azt is azzal a felirattal, hogy “csak 18 éven felülieknek”. A szabadszerelem, az istentelenség, a pénzhajhászás, a káromkodás (manapság egyre több lány beszél elviselhetetlenül) ezek mind olyan tényzök, amik a mai fiatalokat körülveszik, szinte naponta “bombázzák”. Ha az interneten keres az ember valamit, tuti, hogy valami meztelen nö, vagy valami ehhez hasonló pornó oldal ugrik be. Ha valakiben nincs meg az erös hite, szeretete embertársai és maga iránt, nagyon könnyen válik “áldozattá”. Ehhez egyik megoldás lehetne, ha a fiatalok valamilyen egyházi szervezeten keresztül jönnének egymással kapcsolatba kisközösségeket, imacsoportokat alkotva. Itt akkor legalább hasonló érdeklödési körü, korúakkal találkozhatnának.
A fenti példához visszatérve, az a fiú aki már 54 lányt lefektetett, hogyan akar késöbb feleséget találni magának? Örülne neki, ha az a lány is már 54 fiúval lefeküdt volna addigra? Vagy netán neki egy olyan valaki kellene, aki még senkivel sem feküldt le, s vele sem fog a házasság elött lefeküdni? Akkor hogyan gondol majd azokra a lányokra, akikkel ö csak “játszott”? Ezejket kellene meggondolnia, mielött az elsövel is lefeküdne!