Milyen feleség szeretnék lenni?

Nagyon sok hozzászólás érkezett a „Nekem férj kell…” című írásunkhoz, aminek nagy része azt fejtegette, hogy önzőséget fejeznek ki a leírtak, és hogy miért nincs szó arról, amit a nő adna a férfinak. Milyen igazatok van! Bár sok minden kiderülhet, ha az ember tovább gondolja a vágyott tulajdonságokat, de természetesen jogos a felvetés. Elképzeltem egy álompasit, de hol vagyok én a történetben? Ezek mind elvárások? Ha nem lesz minden sor kipipálva, össze se jövök vele, de hozzámenni aztán biztos nem fogok? Egyáltalán nem így értettem. És az, hogy vágyak vannak bennem bizonyos dolgok iránt, az egyben azt is jelenti, hogy én is vágyom valamilyennek lenni.

Először is egyedülálló lány/nő lennék. Olyan, aki képes türelemmel várni, aki nem nyomul rá a kiszemelt pasira, csak mert az jól néz ki, vicces, keresztény, és esélyes lehet akár férjnek is. Olyan, aki bár tudja, hogy ki(k) az esete(i), várja, hogy Isten „kire bólint rá”, vagy elfogadja, ha esetleg Neki teljesen más terve van.

Aztán talán elkezdünk a közösségben vagy baráti körben vagy egy véletlen találkozás során beszélgetni, viccelődni egymással. Én reménykedek, neki fogalma sincs, hogy bejön-e nekem (pedig ahhh, nem veszi észre?), de hát nyíltan valószínűleg nem nekem kell ezt elsőnek kifejezni. Úgyhogy várok. Aztán talán elhív valahova, vagy csak épp úgy alakul, hogy kettesben jót tudunk beszélgetni, felfedezünk valami közöset egymásban. Valahogy egyre több időt töltünk együtt. Nem, hiába teltek el napok, akár hetek, lehet, hogy még nem csókolt meg. És? Várok. És nem félelemmel! Izgatottsággal – ez teljesen más!

Aztán végre kimondjuk egymásnak nyíltan is: „JÁRUNK”. Micsoda világi szó ez. De igazából nekem azt jelenti: elköteleződtünk egy bizonyos szinten. Barátnő lettem, pár, társ.

Olyan barátnő lennék, aki nagyon szeret időt tölteni a barátjával. Kirándulnánk, moziba mennénk, mezítláb sétálnánk a városban, spontán lemennénk a Velencei-tóra, misére járnánk, éjjel a Normafánál csillagokat néznénk, zenét hallgatnánk és kakaót innánk, mélyeket beszélgetnénk, baráti köreinkben is jól éreznénk magunkat. Bemutatnám a családomnak, mert büszke lennék rá, és felvállalnám az egész világ előtt, hogy boldog vagyok.

És azt sem bánnám, ha külön töltjük az időt, és a távolban is egésznek érezzük magunkat a másik nélkül, hiszen lélekben már tudjuk: van egy másik felünk. Aztán elmeséljük egymásnak azokat az élményeket, amiket nem együtt szereztünk.

Olyan barátnő lennék, aki szeretné hamar és alaposan kiismerni a barátját. Hogy mi a szeretetnyelve, hogy milyen személyisége van, hogy mik a nehézségei, személyes küzdelmei. Hogy hol tudok neki segíteni, hogy mivel tudom meglepni, és hogy hogy látok a lelkének a legmélyére. Szeretném vele együtt keresni az Istent, megélni a lelki és párkapcsolati hullámvölgyeket és csúcsokat. Megtanulni szép lassan együtt imádkozni is. Őszintén, saját szavakkal is.

Nem akarok a múltjában turkálni, de nagyon örülök neki, ha mesél, hiszen úgy értem meg a jelent is. Szeretném értékelni a harcokat, amiken túljutott, amíg az a felnőtt férfi lett, aki most, de mégsem szeretnék következtetni a múltjából, és bármi bűnt vagy régi hibát felemlegetni, amiatt magamban rossz érzéseket táplálni. Szeretném, ha ő is nyitottan és elfogadóan venné, ha mesélek, és nem kéne félnem a reakcióitól, azokkal a dolgokkal kapcsolatban sem, amiket legszívesebben meg nem történtté tennék. Olyan barátnő lennék, aki nem nyomatja ezerrel, hogy mikor házasodunk össze, mégis tervez, és nem rejti el az érzéseit a jövővel kapcsolatban, akkor sem, ha félelmek is vegyülnek bele az ismeretlenség miatt.

És hogy milyen feleség lennék?

Olyan, akinek az Isten után a férje az első. Nem a karrier, nem a gyerekek, nem a szülők. Aki nem akar és nem is tud titkolózni. Mindent megbeszél a férjével, legyen az apróság vagy nagyobb döntés, személyes öröm vagy mély lelki kétség. Aki ugyanezekben támasz a férje számára, meghallgat, megnyugtat és próbál segíteni, vagy csak egyszerűen jelen van. Feleség, aki sokszor vacsorával és frissen vetett ággyal várja nehéz nap után a férjét, és nem az elvárásaival. Aki nem hisztizik, hogy „De miért nem megyünk ma inkább moziba?” Olyan társ lennék, aki képes jó szívvel lemondani dolgokról a társa boldogsága érdekében. Aki szeretetből ápolja a másikat, ha ő beteg.

Olyan feleség, aki a sértő szemrehányásokat félreteszi, és helyette megtanul kommunikálni, és ha ez mégse sikerül, képes bocsánatot kérni, és belátni, ha nem volt igaza.Aki soha, de soha nem akar direkt (és lehetőség szerint véletlenül sem) fájdalmat okozni a férjének.

Szeretnék olyan feleség lenni, aki pocakkal és kopaszodva is szereti a férjét. Aki nem bánja, ha ő a hobbijával és a barátaival is tölt időt. Aki képes levenni a hétköznapi terheket a férje válláról. Szeretném az unalmas hétköznapokat is szeretetben megélni, és nem a kapcsolatot magát megunni. Aki nem esik kétségbe, ha a férje állás nélkül marad, hanem akkor is értékeli és tiszteli őt, bízik benne és az Isten terveiben. Feleség, aki este szívesen megmasszírozza a férjét. Aki megtalálja a gyengédség és a szenvedély helyét is.

Olyan feleség, aki elfogadja, hogy férje is változik, és ő is. Aki nem nézelődik  más férfi után, és komolyan gondolja az esküvői ígéretet akkor is, ha kísértésekkel teli időszakok vannak. Aki mélyen mindig tudja, hogy az Isten áldása van a házasságon és a családon, és minden problémát meg lehet oldani előbb vagy utóbb. Aki őszintén beszél és viselkedik, nem hord álarcokat és nem ölt jelmezeket. Olyan feleség, aki motiválja a férjét és erőt ad neki, hogy jobb ember legyen, jobb apa legyen, jobb hite legyen. Aki értékeli a legkisebb dolgokat is, amiket a férje érte és a családért tesz, aki észreveszi az áldozatokat, lemondásokat. Aki soha nem unja meg a férjét, és minden nap hálát ad érte a Jóistennek. Olyan feleség, aki nem tud hátat fordítva elaludni, és aki le tudja győzni a sértődöttségét.

Szeretnék olyan feleség lenni, aki a házasságot testileg és lelkileg táplálja, és minőségi időt tölt a férjével, aki nem sajnálja az időt arra, hogy lelkigyakorlatra menjenek közösen.

Feleség, akire a férje büszke lehet. Aki ad, és tud elfogadni.

Olyan feleség, aki jó anya, és a közös elveik szerint neveli a gyerekeket. Aki nem egész nap otthon lógatja a lábát, hanem minden tőle telhetőt megtesz, hogy rendben legyen a háztartás, és ha a gyerekek nagyobbak, dolgozni is szívesen visszamegy. Akivel lehet tervezni, aki hajlandó áldozatokat hozni, aki fölösleges dolgokat nem helyez a családja elé. Aki mindig ott van a férjének és a gyerekeinek, aki nem szűnik meg imádkozni a családi egységért.

Szeretnék olyan feleség lenni, aki 80 évesen is kézen fogva megy templomba a férjével minden héten. Aki minden nap egyre erősebben érzi az összetartozást.

Olyan feleség szeretnék lenni, aki nem felejti el az emlékeket, aki boldogan néz vissza a hátuk mögött lévő évtizedekre. Feleség, akivel példamutató házasságot lehet élni, amire büszkék a gyerekek és az unokák. Olyan feleség, aki ráncosan és görbén is szereti a férjét, aki amíg erővel győzi, ápolja őt, és tudja, hogy tényleg csak a halál választhatja el őket egymástól.

Olyan feleség, aki mindig az Isten szeretetével tekint férjére, és Isten erejéből éli meg a házasságot.

Adja Isten, hogy ez minél inkább így legyen.

hirdetés