Biztos sokan hallottatok már a Nagymarosi Ifjúsági Találkozóról, ami minden évben május és október közepén kerül megrendezésre. Színes programok, papok, szerzetesek, hívők az ország minden részéről, sőt, határon túlról is. …és mi van a Nagymarosi Ifjúsági Találkozón túl? Hát a Gyerekmaros! Aki még fiatal a “nagytalálkozóhoz”, vagy akinek inkább szolgálni van kedve, az is egész napos lelki töltődést és mosolyhegyeket tartogató programot talál május 21-én Nagymaroson! Az alábbiakban egy kedves, évek óta visszajáró csoportvezető írását olvashatják.
***
Piros, világoskék, sötétkék, sárga, zöld!
Igen, ez öt szín, ami a hétköznapokban öt különböző és egyáltalán nem érdekes szín. Ám ha Nagymarosra utazunk, a jelentésük is megváltozik: kicsik, nagy 1, nagy 2, kamasz, diák lesz belőlük. Kik lennének ők? A Gyerekmaros tábora, tele gyermekekkel óvodás kortól egészen a 15 évesekig!
Minden tavasszal (és ősszel), a fiatalság már alig várja, hogy kikerüljenek a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó plakátjai. Egymás között beszélik, mi lesz a téma, ki fog előadni, vajon beszorítható-e a határidők és vizsgára tanulások közé egy Istennel és jóra való, hasonszőrű fiatalokkal eltöltött lelkinap, és ugyanakkor a még ifjabbak is útra kelnek Nagymaros irányába.
És vajon mi éri ott őket? Várja őket egy kis csapat elszánt, tettre kész, vidám, és valljuk be: kicsit bolondos csapat, akik évről évre eltökélik, hogy Isten és gyermek között kapcsolatot teremtenek. Mivel a skót is csak skótul ért és a németet se etetheted francia szóval, így aztán a hit szavát, a gyerkőcök a maguk nyelvén hallhatják. A gyerekdalok gitáros gárdája csengő hanggal, a csoportvezetők kreatív bandája széles játékpalettával, az bölcs szónokok lelki táplálékkal, a mindeneket tudó stáb nagy összefogással, és a Jóisten jó idővel, jó kedvvel és a Szentlélekkel ajándékozza meg a napot! Hogy mire a gyerekek este holt fáradtan hazaérnek, csak arra gondoljanak: „Jó nekünk itt lenni!”
De kik ezek a fiatalok? Elárulok egy titkot: közönséges szuperhősök, mint akárki más. Élik az életüket az iskolában, a munkahelyen, a családban, de évente kétszer a szívük Nagymarosra hívja őket.
Tudják mind, hogy milyen fontos, ennek a sok kis embernek megmutatni, ki is az ő Jóakarójuk, Védelmezőjük, Társuk. Milyen fontos, hogy példát adjanak, hogy vannak ilyen lelkes, kedves és keresztény fiatalok, hogy akikkel találkoznak nap közben, ők is ilyenné akarjanak majd válni.
És a Jóisten persze meghálálja, mert aki Gyerekmarosra jön, az biztosan fél évre feltöltődik mosollyal, szeretettel, élménnyel, és mindennel, hogy a csoportvezetők és segítők csak arra gondoljanak: „Jó nekünk itt lenni!”
És hogy mennyire jó ott lenni? Hogy mennyire személyes kapcsolatok alakulnak ki? Hogy mit kapnak a gyerekek, és mit adnak ők nekünk, csoportvezetőknek? Hogy mennyire emlékezetes marad a Találkozó?
Hadd meséljek el egy rövid, személyes történetet: egy éve megkérték, hogy mondjam el, mi nekem a Gyerekmaros. A kulcsszó: Junior. Junior úgy hét éve, elsősként került a csoportomba egy társasággal, akik között láthatóan valamiféle bandavezér jellegű tisztelete volt, így aztán egész nap produkálta magát, bár nem volt kifejezetten rossz, de azért figyelni kellett rá. Természetesen mise közben sem bírt nyugton maradni, folyton mondania, vagy csinálnia kellett valamit, így minden pozitív pedagógiámat előrángatva magam mellé ültettem. Öt perc múlva az ölemben aludt, hihetetlen édesen. Jó barátokká váltunk aznap. Junior azóta is mindig ott van Gyerekmaroson, bár azóta nagy kamasz lett. Történt pedig, hogy egyszer én nem tudtam Gyerekmarosra menni, ezért Junior fényképpel üzente meg nekem, hogy ő ott van, és üdvözöl. Nem tudom, hogy személy szerint hatással voltam-e rá, vagy sem, de ha ott van, jó helyen van!
Akár gyerekként, akár csoportvezetőként szeretnél ilyet átélni, még nem késő ellátogatni a www.gyerekmaros.hu -ra, vagy a Találkozó Facebook oldalára!
Szöveg: Gere Panni // Kép: Téglásy Nóra
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás