Könnyű volt-e Romániában a lelkészi lét a két világháború között? És a kommunizmus alatt? Egyáltalán nem. Főleg az öntörvényű, non-konformista személyiségeknek nem. Kőrispataki Kiss Károlyt többször letartóztatták, nyugdíját megvonták, templomát lebontották – igaz, ő maga sem kerülte a konfliktusokat. Pap Gy. László Unitárius örökségünk c. könyvében egy, egyediségében is általános jelenségről írt, amikor Bihar és Nagyvárad unitárius lelkészeinek életrajzát megírta.
Kőrispataki Kiss Károlyt (1883-1978) rapszodikus gondolkodású emberként jellemezte egy kollégája. Nos, ez a kijelentés közel állhatott a valósághoz. Unitárius lelkészből református lett, majd újra unitárius. Zaklatta a román kommunista rendőrség, de folyamatos csörteváltásokat folytatott saját egyháza vezetésével is.
Honnan is örökölhette Kiss Károly ezt a rettenthetetlenséget? Neve a székelyföldi Sepsiköröspatakra, régi nevén Kőrispatakra utal. A Köröspataki Kiss család egy több évszázados unitárius lelkészcsalád volt.
Lófőszékelyek, azaz székely középnemesek lévén egy kis birtokkal is rendelkeztek, de nemesi levelüket harci erényeik, rendíthetetlenségük miatt kapták.
Unitárius lelkészként első állomáshelye a dunántúli Polgárdi volt, 1906-ban. Három évvel később áthelyezték Petrozsénybe, hogy kezdjen valamit a Zsil-völgyi bányavidék kisebbségi magyar településein élő unitáriusokkal. Erőfeszítését siker koronázta: hét településen szervezett gyülekezetet. Petrozsényben templomot és lelkészlakot is tudott építeni velük.
Ugorjunk egy kicsit az időben. A harmincas években Biharban a reformátusok körében ellentétek törtek ki, és egy részük, százan-százhuszan az unitárius vallást vették fel. Ennek a gyülekezetnek a gondozásával bízták meg 1939-ben Kőrispataki Kiss Károlyt. Talán a behívók és a háborúból vissza nem tért lakosok, valamint a front elől menekülők miatt lecsökkent a gyülekezet, de végig mellettük állt. 1943-ban már rendes lelkészi pozícióban van, és itt is marad, tíz év múlva történő nyugdíjba vonulásáig.
Ez eddig egy agilis lelkész szép pályaívének két végpontja lenne. Ugyanakkor még nem számoltunk a közte eltelt idővel. 1919-ben forradalmi gondolkodása és szónoklatai miatt elfogták, és Dévára internálták. „1920-ban hazafias, szociáldemokrata pártot alapít.” – írja a könyv, de semmi egyebet. Akkoriban nem lelkészként, hanem magánhivatalnokként dolgozott.
Ugyanis, Kőrispataki, azzal az indokkal, hogy a fiát megbuktatták hittanból, levette a palástot, és a felekezetét is otthagyta: reformátussá tért be, és Pestszentlőrincre költözött.
1926-tól a Szabad Bibliaterjesztő és a Brit és Külföldi Bibliatársaság tagja volt. Saját feljegyzései szerint 1923 és 1928 között majdnem kilencvenezer bibliát adott el. Ez hatalmas teljesítmény, még a társulat is elismerően szólt róla.
1939-ben kérvényezte visszafogadását a Magyar Unitárius Egyházba, amely vissza is fogadta, de a lelkészi szolgálattól eltiltotta. Nem is csoda, hogy csak 1943-ban kap rendes lelkészi megbízatást…
Ezután viharos évek következnek. 1944. december 27-én tizenegy hónapra internálják az akkor már hatvanegy éves Kőrispatakit. Visszatérésekor kiderül, hogy fogolytársai körében „áldásos tevékenységet” fejtett ki. Hogy ez pontosan mit takart, arról a dokumentum nem ír semmit.
1948-ban letartóztatta a román csendőrség. Állításuk szerint Kőrispataki a templomban atombombáról prédikált, és egy összejövetelen szimpátiát keltett az Amerikai Egyesült Államok iránt. 1952-ben újra elfogták, és újfent tizenegy hónapot töltött letartóztatásban. Azt kérdezték, hogy mikor lett szabadkőműves, és hogy kikkel levelezik külföldön. Megviselték az események, mert egy jelentésben a következőket írta:
„Adja Miatyánkisten, hogy ez legyen az utolsó elfogatásom, mert a hetvenéves testem már nem bírja!”
1953-ban az egyház megköszönte a munkáját, egyrészt magas életkora, másrészt betegsége miatt. Ugyanakkor az új lelkész nem jelent meg, és húsvétkor már az fenyegetett, hogy úrvacsora nélkül maradnak a hívek, emiatt kérte betegszabadságának ideiglenes megszüntetését. Maga a nyugdíjazás egy évvel később merült fel: ekkor derült ki, hogy nem is román állampolgár, ráadásul nem állami fizetéses lelkész, így nehézségek gördültek azelé, hogy Kőrispatakit nyugdíjazzák. Ez a nehézség tizenkét évig tartott, merthogy csak 1965-ben állapított meg neki nyugdíjat a román társadalombiztosítás.
Hol lakott, miből élt addig? Az unitárius plébánia épületében. A templom eladásakor és lebontásakor, 1970-től többek közt a római katolikus plébánián is. Ez szép példa a felekezetek közti összefogásra. De biztosan elég keserű lehetett, hogy nyolcvanhét évesen lebontják a fedelet a feje fölül.
Kőrispataki Kiss Károly 1978. augusztus 19-én halt meg. Vegetáriánus szakácskönyvét, majd’ negyven évvel a halála után hamarosan digitalizálja a Széchenyi Könyvtár.
Benesóczky László
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás