Isten már lejárt lemez?

Középkori, lejárt lemez, régi, letűnt, ósdi, idejétmúlt. Ha összeszámolnám, hányszor vágták már a fejemhez ezeket a jelzőket Istennel, valamint a kereszténységgel kapcsolatban, akkor lehet magam is sokkot kapnék.

Úgy látom, hogy kedves ismerőseim egy része méretes tévedésben él, amelyet fontos lenne tisztázni. Lehet én tanultam rosszul a hittanórákon, vagy a Bibliának egyes fejezeteit nem ismerem eléggé, de legjobb tudomásom szerint Isten törvényeinek nincsen szavatossága. Mintha Mózes a Sínai-hegyről lefelé baktatva nem azt mondta volna a népének, hogy a parancsolatok a 21. században már nem lesznek érvényesek.

Az egyik legigazságtalanabb vád úgy beállítani a kereszténységet és általánosságban Istenünkbe vetett hitünket, mint egy már lejárt fejezetet. Isten törvényei ugyanis örök érvényűek, csak úgy mint annak alkotója. A kereszténység által képviselt értékek és elvek éppen ezért nem olyanok mint a zacskós tej, amely a hónap végén lejár.

hirdetés

Azonban ez nem azt jelenti, hogy ne akarnánk fejlődni: hitelesen kell képviselnünk a kereszténységet és ott, ahol az emberek vannak. Facebookon, internetes oldalként, mobil alkalmazásként, a 21. század lehetőségeit kihasználva. Ki kell nyitnunk a templomokat, hogy onnan kilépve találkozzunk az emberekkel, mert ők maguktól nem fognak befáradni. Életünkkel kell tanúságot tenni, hogy a kereszténységnek vannak válaszai, mégpedig hitelesek. Az értékeinket meg kell tartanunk, de a módszereinket folyamatosan fejlesztenünk kell. Ez komoly felelősség, amely alól nem szabad kibújni. “Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot” – szól a parancs. Nem azt kéri tőlünk Isten, hogy zárkózzunk be, és bújjunk el.

Nekünk meg kell mutatnunk, hogy Isten törvényei nem korlátozni akarnak minket, hanem segítséget nyújtani. Hogy keresztényként lehet ugyanúgy vidáman, normálisan, boldog életet élni. Sőt, nekünk azt kell megmutatnunk, hogy így lehet a legboldogabbat. Hogy akarunk hiteles keresztények lenni, ha mi is úgy viselkedünk, mintha ez az egész gát lenne, nem pedig öröm? Ha csak abból áll a hitünk, hogy mormogunk a templomban betanult mondatokat, különösebb meghittség nélkül? Erre hív minket Isten?

Legyünk példaképek, merjünk odaállni Isten mellé.  Higgyétek el, megéri!

Martí Zoltán

hirdetés