Mózes, Jézus, és egy hosszú ősz szakállú öregember golfozik.
Mózes, Jézus, és egy hosszú ősz szakállú öregember golfozik.
Mózes kezd. Elüti a labdát, ami egy meredek röppályát leírva beleesik az előttük lévő tóba. Mózes elhúzza a száját, elmegy a tó széléig, kettéválasztja a vizet, besétál a labdáig, ismét elüti, és az a lyuktól egy méternyire megáll.
Jézus következik. Magas ívben elüti a labdát, ami ráesik a víz tetején egy tavirózsa levelére. Jézus megvonja a vállát, majd a vízen odasétál a labdához, elüti, és az a lyuktól néhány centire megáll.
Jön a szakállas öregember, elüti a labdát, de pocsék az irányzéka. A golflabda furcsa ívben száll a lyukkal ellentétes irányba, ráesik a klubház tetejére, továbbpattog, majd begurul az esőcsatornába, onnan kiérve a tó felé veszi az irányt. Kikerüli a sövényt, odagurul a nádashoz, arra ugrál egy béka, bekapja a labdát és beúszik a tóba, de abban a pillanatban lecsap rá egy sas. A sas átrepüli a tavat, a béka közben kiejti a labdát a szájából, ami néhány nagyobb pattanás után pont beleesik a lyukba.
Mózes erre odaszól Jézusnak:
– Mondtam már, hogy utálok apáddal golfozni?!
A vicc mögött egy nagyon komoly igazság húzódik: Isten útjai kifürkészhetetlenek. Lehet, hogy életünk egy-egy szakaszában nem tudjuk, hogy mi miért történik, de Isten mindent tud és számára semmi sem lehetetlen!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás