Dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök húsvét alkalmával írt elgondolkodtató körlevelet. Habár az ünnep már talán elmúlt, de az örömhír még nem, így ezúton közöljük gondolatait.
Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó, és az élő; halott voltam, de íme, élek örökkön örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai:” (Jel 1,18)
Szokás húsvétkor üdvözleteket küldeni egymásnak. Talán írtunk is, kaptunk is rövid, néhány soros köszöntéseket. Most szeretnék a képeslapok, e-mailek és sms-ek mellé még egyet, ráadásul egy különleges üdvözletet odahelyezni. Az üdvözletet, nagyon-nagyon régen, János apostol adta postára Patmosz szigetén, ahová hite és meggyőződése miatt száműzték, ám a feladó maga az élő Jézus. Ez a néhány soros üdvözlet nem azt a semmitmondó sablon-köszöntést tartalmazza, hogy „kellemes ünnepeket!”, hanem nagyon lényegre törően így fogalmaz: „Ne félj!”
Ha egy kisgyerek fél a sötétben, az talán érthető, ám hogy felnőtt, meglett emberek féljenek?! Pedig a gyakorlat azt mutatja, hogy ez gyakran így van, ma is így van. Korunkban az emberek megtanultak újra félni. Félünk a jövőnket illetően: mi lesz velünk; nem fordul-e rosszabbra sorsunk; hogy jövünk ki a fizetésből vagy a nyugdíjból; mi történik, ha továbbra is így károsodik a természet; nem támad-e meg alattomos kór bennünket; hogyan tudunk farkasszemet nézni a halállal. Ezekben a napokban, a szörnyű brüsszeli merénylet után – amelyet megelőzött számos szörnyűség Párizsban, Isztambulban, a Közel-Keleten és szerte a világban – talán mi is félünk. Aggódunk, hogy nem lesz-e a közelünkben valahol újabb robbantás, sőt háborús tűzfészek, biztonságban tudhatjuk-e szeretteinket és javainkat.
A bűn természete miatt valóban körültekintőnek kell lennünk. Igaza van az igének: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el…” (1 Pt5.8). Jézusnak a Jelenések könyvében feljegyzett szava azonban oldja a félelem görcseit. Egy ugyanennek a szerzőnek tulajdonított iratban, János első levelében ezt olvassuk: „A teljes szeretet kiűzi a félelmet”.
„Ne félj!” Húsvét után, éppen Jézus ajkán különleges tartalmat nyer ez a felszólítás. A megbocsátást rejti magában: új lehetőséget kap az ember. Jézus nem áll bosszút azokon, akik hűtlenül otthagyták. Vigasztalást is rejt ez az ige: vigasztalja azokat, akik Jézus halála miatt elcsüggedtek, és mindazokat, akik nem tudnak szabadulni a halálfélelem sötét démonaitól.
Minden remegő szívű, félelmektől megkötözött, szorongásokkal és aggódással teli testvéremnek szól a húsvéti üdvözlet:
Ne félj!
Jézus az első és az utolsó. Érthetjük ezt szó szerint is oly módon, hogy egy-egy napunk vagy vállalkozásunk kezdete és vége is ő lehet. Szép hagyomány, hogy a régiek „Jézus nevében” kezdtek egy utazást, egy évet, egy munkát, egy vállalkozást. Ugyanígy neki adtak hálát mindezek végeztével. Így folyik-e le egy napunk? Ő-e a kezdet és a vég a napirendünkben, bokrosnak hitt teendőink közepette is? Valóban ő áll-e szolgálatunk élén, és végül hozzá térünk-e mindig vissza? Őt keressük-e az igében, őt látjuk-e testvéreinkben, gyülekezetünk tagjaiban? Hitelesen tanúskodunk-e róla a világban?
Jézus az Élő. Húsvétkor nemcsak a patmoszi száműzetésben élő Jánost szólítja meg, hanem minket mindannyiunkat a magunk gyülekezetében, amelyet hajlamosak vagyunk saját kis szigetünknek tekinteni. Ő nekünk is ezt mondja: „Halott voltam, de íme, élek!” Jézus húsvétkor életjelt ad magáról. Ő a világ élete és éltetője: ha ki akarnánk őt taszítani, a világ szívét tépnénk ki. Pilinszky szép szavával: a tények mögül száműzött Isten újra és újra átvérzi a történelem szövetét. Húsvét óta azonban nemcsak a véres szövet van szemünk előtt, hanem az a szépen összehajtogatott fehér lepel is, amire az üres sírra rábukkanó első tanítványok találtak.
Szolgálatunkban szüntelen az élő és feltámadott Jézusról kell tanúskodnunk. Ő az egyház éltetője. Adja Isten, hogy az élő Jézusnak minél több élő gyülekezete, élő oktatási és diakóniai intézménye és munkaága legyen a Magyarországi Evangélikus Egyházban!
Jézus végül személyes életemben is élő valóság lehet. János apostolt hite miatt száműzhették Patmosz szigetére, ő ott is megtartotta az Úr napját. Küldhették bármilyen messzire, ő ott is az élő Úrral találkozott. Az élő Jézus ment őutána. A váratlan találkozás annak bizonyítéka, hogy a legnagyobb rossz is jóra fordulhat, az élő Jézus éleszt benne is új hitet
Húsvéti üzenetet kaptunk, ajánlott levélben, személyre szólóan. Válaszoljunk rá igehirdetéseink szavaival és életünk tanúbizonyságával.
Dr. Fabiny Tamás
püspök
(forrás: evangelikus.hu, kotoszo.blog.hu)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás