2020. 12. 15.

Próbák közepette is hálásan – Egy édesanya megható története

Mit él át, és mibe kapaszkodhat egy édesanya, aki előbb újszülött gyermeke életéért, majd kislánya egyik lábáért küzd? Mit jelent másfél év a hullámvasúton? Erről mesélt Bábel Antónia, az édesanya a Duna TV Sokszínű vallás című műsorában, amelyet szemlézünk. A kislány történetét az édesanya mesekönyvben is megírta, Janka útja címmel.

2019 tavaszán született meg a második lányunk, Janka. Átlagos terhesség volt, minden rendben ment. Aztán viszont a szülészeten kiderült, hogy az aortája szűk, így néhány óra leforgása alatt életveszélyes állapotba került. Kiderült: azonnal műteni kell a szívét, különben elveszítjük.

Egy olyan nehézséggel találtam szemben magam, amelyre nem lehet felkészülni. Ezt nem lehet szavakba önteni, az ember hirtelen összezsugorodik, és mintha egy megállíthatatlan, zuhanó repülőn ülne, amely bármikor becsapódhat. Odavittek a gyerekem inkubátorához,  és azt mondták, köszönjek el tőle. Csak annyit mondtam: „Anya veled lesz, tarts ki!”

Azonnal kértem a barátainkat, családtagjainkat, hogy imádkozzanak. Futótűzként terjedt a hír, és egyre többen imádkoztak érte. Jöttek az üzenetek is, úgy éreztük, mintha egy nagy hadsereg lett volna mögöttünk.

Földöntúli erő szállt meg, és tudtam: nem fordulhat elő, hogy mi elveszítsük Jankát.

A műtét után fellélegeztünk, hiszen sikerült. De sajnos egy ritka szövődmény miatt továbbra is a kórházban kellett maradnunk.  Ellilult a lába, egyre jobban. Egyik nap az orvosok közölték, hogy a lába teljesen elhalt, menthetetlen. Ilyenkor az ember próbál kapaszkodót keresni. Hogyan tudunk így teljes értékű életet élni? Hogyan tudom úgy nevelni, hogy teljes embernek érezze magát?

Ami az egyik szemszögből pokol, az a másik szemszögből mennyország. Ha azt mondom, hogy amputálták a lányom lábát: szörnyű. De ha azt mondom, megvan a térde, az egy jó dolog. Mindig igyekeztünk abból építkezni, ami van, nem abból, ami már nincs. Fantasztikus, hogy Janka így is tud járni – kapott műlábat, amelyre néhány évtizeddel ezelőtt még nem lett volna lehetőség.

Sokszor nem is értékeljük azt, amink van.

A mi életünkben sok a szomorúság, a fájdalom, de valahogy az örömöt is mélyebben éljük meg.

Minden egyes nap ajándék, és nem tudunk elég hálásak lenni, hogy vagyunk egymásnak.

Az emberben ilyenkor megkérdőjeleződik, van-e Isten, és ha van, miért hagyta, hogy ez megtörténjen, miért nem figyelt, mikor esdekeltem, hogy mentse meg a gyerekem lábát? Mi akkoriban a Jézus szíve templomba jártunk imádkozni. Kértük Istent, hogy történjen csoda. Amikor ez mégsem történt meg, mégsem csalódást éreztem, hogy elhagyott Isten. Hanem valamiféle remény költözött belém, hogy Jankának küldetése van. És hogy ebből a helyzetből a legjobbat kell kihoznunk.

 

Forrás: A sokszínű vallás – Duna TV

Borítókép - Fotó: babelantonia.hu/ MTVA
Szemle
hirdetés

1 Komment

  • Válasz filipánics tibor 2020. 12. 15. 19:32

    „mibe kapaszkodhat egy édesanya” De csodás ez a szó: KAPASZKODHAT. El sem hiszed, milyen gyakran csináljuk ezt.
    „ilyenkor megkérdőjeleződik, van-e Isten, és ha van, miért hagyta, hogy ez megtörténjen, miért nem figyelt” Klasszikus kérdés és a végtelenségig hibás. Csak azért nem találjuk hamisnak ezt a kérdést, mert akkor el kellene gondolkodnunk a pozitív részén is, abban pedig teljes mértékben hiszünk. Pedig Isten mindkét esetnél egyformán van jelen és egyformán is működik közre.
    „mégsem történt meg, mégsem csalódást éreztem, hogy elhagyott Isten” Ez nagyszerű dolog.
    „Jankának küldetése van” Ez, a kapaszkodó!
    Mellékesen megjegyzem, észre vetted, hogy mennyire bizalmatlanok vagyunk Isten felé? Azt feltételezzük, hogy Isten nem tudja, hogy mi jó nekem és a babának. Majd elkezdjük Istent befolyásolni, imával, jó cselekedettel, stb. Vigyázz, még véletlen sem mondom, hogy ne tegyél ilyet, mert ebbe tudsz kapaszkodni, ez ad erőt neked, ezzel tudsz a legtöbbet tenni magadért, hogy ne omolj össze. Az ebbe vetet hitedet, nem szeretném csökkenteni (és nem is tudom), inkább azoknak írom ezt, akik szeretnek a függöny mögé látni.