Elkeseredett, mégis reménykedő levél érkezett postaládánkba Steiger Anitától. Érzelmekkel teli üzenetének alapja egy újabb tapasztalata: megint negatív kritika érte az általa is kedvelt templomi gitáros zenét – ami sokkal több ennél! Ez a műfaj is Istent dicséri, valakinek vonzó, és nem utolsósorban: szolgálat.
Mivel a 777-nél fontosnak tartjuk a fiatalos stílust, írását mindenképp szerettük volna megosztani, elősegítve ezzel, hogy még ha nem is szereti meg valaki a gitáros miséket, legyen nyitottabb, elnézőbb, finomabb a visszajelzések során.
Újra és újra előkerülnek olyan cikkek, amelyekben általában klasszikus zenével, gregorián zenével, liturgiával foglalkozó szakértőket, egyházi személyeket szólaltatnak meg ,,jelenségekről”, tendenciákról, irányelvekről. Az alábbi kérdés pedig mindig felmerül ilyenkor: mi a helyzet a gitáros zenével a templomban?
Sokak szerint gyengék a szövegek… nem elég méltó vagy felemelő a dallam… túl ,,bulis” a hangulatuk… elvonják a fókuszt a lényegről… vagy igazán nem tudják megmondani miért, de nem szeretik.
Lehet, hogy csak engem találnak meg ezek a cikkek, és nem találkozom a másik oldallal, ahol esetleg gitárosokat kérdeznek, hogy mi a helyzet az orgonás misével, de ezeket olvasva és egy-egy véleményt hallva rengeteg érzelem tölt el.
Értem, hogy az orgona a kiindulópontja mindennek, a forrás, az alap, de ez valóban feljogosít arra bárkit, aki zenével foglalkozik, hogy csak ezt vegye ,,megengedettnek” a templomi szertartások alatt? Különböző érvek jelennek meg ilyenkor, amelyek – burkoltan vagy kevésbé burkoltan – negatívan minősítik a gitáros miséket.
Ami nekem személy szerint még jobban fáj – bár persze ez kevésbé direkten jelenik meg –, hogy ezzel az adott zenészeket is „elítélik”, mintha elfelejtenék, hogy akik zenélnek, emberek. Hívő emberek, akik szolgálnak.
Egy olyan cikket sem olvastam még, ahol valaki nyíltan kimondaná, hogy az orgonás mise béna, unalmas, elavult, nem beszélve az orgonistáról, aki… vagy az énekek, amik… Pedig ezt is biztos többen gondolják így, hiszen ezek szubjektív vélemények, álláspontok.
Elismerek minden olyan orgonistát és szakértőt, aki életét, szakmai tevékenységét és még szabadidejét is arra áldozza, hogy minél jobban megismerje a zene, az egyházi zene, az orgonás zene alapjait és minden szintjét. Engem is le tud nyűgözni az orgonajáték és az a méltóságteljes megcsendülés, amellyel bezengi a teret. De… és akkor itt én is felsorakoztathatnék személyes ellenérzést, kevésbé felemelő tapasztalatokat, érveket, saját beállítódást… de nem teszem.
Én csak azt szeretném kérni, hogy gitárosként (és az ehhez kapcsolódó énekesekként, zenészekként) ne legyünk kikiáltva – persze sarkításnak tűnik – ,,semmirekellő zenészeknek”.
hirdetésHálát adok Istennek azért, hogy 20 évvel ezelőtt, amikor hangszert választhattam, a gitárra esett a választásom, még ha akkor praktikus okokból is. Gyönyörű klasszikus, kevésbé klasszikus darabok megszólaltatását tanulhattam meg az évek alatt. Utána autodidakta módon elsajátítottam az akkordok lefogását és dalok kíséretének módját.
Az élet pedig úgy hozta, hogy egyre több alkalom nyílt arra, hogy ne csak a tábortűz mellett gitározzam az Ohio-t vagy A börtön ablakában-t, hanem a Jóisten újra és újra lehetőségeket teremtett, szolgálatra hívott, hogy a gitáros zene által közelebb kerülhessenek fiatalok és idősek egyaránt Őhozzá. Emellett fontos, hogy a szolgálatra nem egyedül hívott, hanem adott mellém társakat, akik ugyanúgy alázattal és lelkesedéssel vállalják, hogy zenélnek.
Nem (mindannyian) vagyunk képzett (egyház)zenészek, és lehet, hogy nem tudjuk a legcifrább akkordokat… előfordulhat, hogy egy-egy ponton megbillen a ritmus vagy elcsúszik egy hang.
De a liturgiát figyelve, a megfelelő ponton együttműködve illesztjük be a zenei részeket. Olyan dalokat választunk, amelyekről azt gondoljuk, hogy a szívekre hatással vannak szövegükben vagy dallamukban. Dalokat, amelyek szövege sokszor a Szentírás szavain alapszik. Igyekszünk – amennyire lehet – a háttérből szolgálni, és mindenünket odatesszük a zene által a Jóisten elé: zenélésünkkel imádkozunk és imára hívunk másokat is.
Kapunk visszajelzéseket, és a saját tapasztalataink alapján is tudjuk, hogy van, akinek ezek a dalok, ez a forma segít abban, hogy érezze a Jóisten ölelését, vigasztaló érintését, mosolygó jelenlétét vagy a dalok által tudja elmondani imában azt, amit nem tudott szavakba önteni.
Megtapasztalhattam azt is, hogy nemcsak a gitáros énekekkel, de szaxofon-játékommal is egy templomi zenei szolgálat során befelé fordulásra, belső párbeszédre, érzelmek átélésére tudom késztetni a templomban ülőket. Egy olyan hangszerrel, amelynek templomi jelenlétét szintén meg lehetne kérdőjelezni. De valóban a hangszeren múlna? Nem inkább a hogyanon? Vagy még inkább azon, hogy milyen célt szolgál?
Kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, mélyen hívők és útkeresők, reményteliek és reménytelenek, boldogok és szomorúak, zenészek és nem zenészek, barátaink és ismeretlenek. Közöttük mind van, akinek sokat jelent a mi szolgálatunk, ez a forma, ez a megvalósítás.
Mi is elfogadjuk gitárosként azokat, akiknek az orgonás, acapella vagy esetleg a csendes mise ad menedéket, bátorítást, megnyugvást. Miért kellene ezekben is újra szétszakadnunk egyik és másik táborra? Miért nem tud megférni ez a kettő egymás mellett anélkül, hogy minősítenénk egymást?
Kérjük, hogy ne értéktelenítsék el azt, amivel mi próbálunk értéket teremteni. Nem szeretném kevesebbnek érezni magamat azért, mert gitáros énekekkel járulok hozzá a szentmisékhez. Hiszem, hogy erre a szolgálatra a Jóisten hívott meg engem és azokat, akik ilyen formációban zenélnek. Szeretném hinni, hogy nem teszek rosszat. Mégis, amikor olyan negatív gondolatokat olvasok vagy hallok, amelyek a ,,könnyedebb” egyházi zenével kapcsolatosak, akkor kétségek gyötörnek, mintha megszentségtelenítenék valamit. Pedig én csak „Vidám ajakkal dicsőítem az Urat, a sokaság közepette dicsérem.” (Zsolt 109,30)
Olyan jó lenne, ha támogatást és bátorítást kaphatnánk ehhez.
150. zsoltár
(Alleluja!) Dicsérjétek az Urat szentélyében, dicsérjétek égi erődítményében!
Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságának teljességéért!
Dicsérjétek trombitaszóval, dicsérjétek citerával és hárfával!
Dicsérjétek dobbal és tánccal, dicsérjétek fuvolával és gitárral!
Dicsérjétek zengő cimbalommal, dicsérjétek búgó cimbalom hangjával!
Minden élő dicsérje az Urat! Alleluja!
Steiger Anita
hirdetés
