A világ tele van szörnyűségekkel és katasztrófákkal – ezt tudjuk. Azt is, hogy a média egy percre sem fogja abbahagyni ezeknek a közvetítését. A kérdés az, hogy mi mit tehetünk, ha hisszük, hogy itt nem áll meg a történet? Ha a tragédiákon túl van egy szerető Isten, akihez fordulhatunk? Tényleg dönthetünk úgy, hogy a félelem helyett Istenre nézünk?
Nem telik el úgy nap, hogy ne olvasnánk hírt valamilyen borzalmas számadatról, hogy hányan haltak meg balesetben, terrortámadásban, meg persze koronavírusban. És ez még csak a jéghegy csúcsa: a számok „túl szárazak”, ennél jóval véresebb sorokat olvashatunk bármely magyar vagy külföldi hírportálon. Mindegy, milyen téma, csak minél sokkolóbb legyen. Az újságírók pontosan tudják: az ingerküszöbünk elképesztően magas, már csak unottan görgetjük a közösségi oldalakon olvasható híreket, és valami extra erős cím és/vagy téma kell, hogy mégis rákattintsunk. Immunisak lettünk sok rossz dologra, ami a világban történik, mert annyira elárasztanak ezekkel. Jóformán egyetlen eszköz maradt, ha az olvasók/nézők figyelmét akarják: a félelem.
De mit tegyünk keresztényként, ha nem akarunk közönyössé válni a világ dolgai iránt, ugyanakkor rettegni sem akarunk attól, ami körülvesz? Mindig jó rágondolni, hogy a Bibliában pontosan 365-ször szerepel a felszólítás: „ne félj”!
hirdetésOlyan, mintha Isten minden nap ott állna mellettünk, végtelen türelemmel visszaterelgetné a figyelmünket a borzalmakról önmagára, és azt mondaná: „Ne félj ma sem! Veled vagyok”.
Sajnos vannak, akiknek érdeke, hogy egy istentelen világ képét fessék le, ahol a tömegek manipulálhatók. Ahol nincs legfelsőbb hatalom, csak a kiszolgáltatottság. Ahol a „félek, tehát vagyok” gondolata egyre jobban beszivárog az életekbe. Na, akkor most kicsit lépjünk hátra és keressünk egy tükröt! Nézzünk bele: kik vagyunk? Hát nem Isten gyermekei? Nem adta nekünk a hit ajándékát, amely épp a félelem legjobb ellenszere? Nem beszélve a szeretetről, amely képes kiűzni minden félelmet. Ez nem csak egy jól hangzó gondolat, ez Isten igazsága.
Szerintem nem megoldás, ha keresztényként tartózkodunk a hírektől és homokba dugjuk a fejünket, mondván: amiről nem tudunk, az nem fáj.
Bátor szívet teremtett bennünk Isten, amely képes ellenállni a félelemnek.
Meghallgathatjuk a híreket, de a tekintetünket azonnal szegezzük Jézusra! Ennél jobb döntés nincs, amikor az élet viharai jönnek – akár a világban, akár az egyéni életünkben. „Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.” (Zsolt. 56:4.) Lehet, hogy egy ateista fél, mert csak a tragédiákat látja, egy világjárványt, egy tűzvészt, egyre erősödő hatalmakat, amelyeknek semmi sem szent. De mi látjuk a mindenható Istent, aki mindenek felett áll, és aki annyiszor megmutatta már a szeretetét az emberiség iránt. Irántunk. Ezt egy percre se felejtsük el.
hirdetés
