Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor a nehézségek nem fogynak, sőt, egyre inkább halmazódnak. A kereszthordozásunk csúcspontján döntés elé kerülünk: belemerülünk a fájdalmunkba vagy Istenben bízva haladunk előre? Szabó Veronika őszinte, szívhez szóló tanúságtétele a mindennapi életből.
„A kegyelem árad, na én ezt tapasztalom minden egyes gyóntatásnál.” – meséli Schmotzer Kristóf atya, akit idén júniusban szenteltek pappá Esztergomban és augusztus eleje óta szolgál a budapesti Páduai Szent Antal plébánián. Mesélt többek között az elhívásáról, a gyóntatások szépségéről, hogy miért szimpatikus számára a vértanúság gondolata és arról, hogy hogyan árad szét Isten kegyelme. Őt hallgatva az ember úgy érzi, hogy ma is járnak köztünk olyanok, akikben lángol a tűz Jézusért és bármikor képesek lennének odaadni az életüket Istenért és a hitükért.
Sokak számára örök kérdés és talány, hogy a mai korban miért dönt úgy egy huszonéves fiatal, hogy párkapcsolatról, családról lemondva teljesen Istennek szenteli magát. Most a júniusban pappá szentelt Riesz Benedek történetével ismerkedhetünk meg, akinek útja több szempontból is izgalmas; bár hívő családban nőtt fel, sokáig csak vasárnapi keresztényként élte az életét, és még akkor sem tartotta valós alternatívának a papságot, mikor bátyja bejelentette, hogy szemináriumba készül. Beni aztán váratlanul találkozott Istennel, így idővel a korábban elképzelt életét és terveit feladta, hogy abban a teljességben éljen, amely nem hasonlítható semmilyen véges dologhoz. Interjúnk.
Már nagyon közel van az egyházi esküvőnk napja, ez pedig sok izgalmas gondolatot ébresztett bennem. Miért vágyunk már kislányként arra, hogy egyszer gyönyörű menyasszonyok leszünk? Mi az a mély vágyunk, ami megjelenik ebben a képben? Miért fontos az egész kérdés Istennek is? Blog egy mindjárt-feleség tollából.
„Fontos, hogy észrevegyük, bennünk, hívőkben ugyanazok a kérdések és problémák vannak, amelyek minden emberben. Mi az életem célja? Miért van a szenvedés? Miért van az igazságtalanság? Ne legyünk olyan emberek, akik csak dogmákat és bibliai idézeteket sorolnak, próbáljuk meg beleélni magunkat a nem hívő társaink életébe” – mondja Alessandro Caprioli a 777-nek adott interjújában. Az olasz pap a Borromeo Szent Károly papi missziós testvériség tagja, már közel húsz éve él misszióban Magyarországon. Jelenleg egyetemi lelkészként szolgál a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A napokban megkezdődő új tanév kapcsán beszélgettünk az egyetemi lelkészségi szolgálatról, illetve misszionáriusi hivatásról.
Teljesen beteg és sokkoló poszt járta be az online platformok egy részét a napokban: egy ismeretlen férfi magyar civilekről, influenszerekről is tett ki képeket, és arra buzdította követőit, hogy vadásszák le, öljék meg ezeket az idegen, utcán lefotózott, ártatlan nőket. Hova fajul a világ, de tényleg? Amikor azt hisszük, már nincs lejjebb, kiderül, hogy van: egészen démoni gonoszság uralja az emberek egy részét. Szeretnénk figyelmeztetni titeket, hogy felkavaró tartalom következik.
„Istennek nem az a válasza a szenvedésre, hogy megszünteti, hanem hogy Vele át tudunk menni úgy a szenvedésen, hogy legyen értelme” – vallja Nyári Attila, a kistarcsai Golgota Gyülekezet alapító lelkipásztora. Azóta már nem gyülekezetvezetőként szolgál, hanem a közösségi médiában evangelizál: Biblia Elvitelre címmel podcastet vezet, valamint rövid videókat tesz fel könnyen befogadható, érthető, mégis mély üzenetekkel. Hamar rájött, mennyire fontos a fiatalabb generációk Istenhez vezetése, ahogy az is, hogy ne engedjük el azoknak a kezét, akik valami miatt eltávolodtak az egyháztól. Ők sokszor ugyanúgy vágynak Isten közelségére és az Ő igazságának meghallására. Attilával beszélgettünk a pártalálásról és annak nehézségeiről keresztényként, a magányról és arról is, hogyan érdemes imádkoznunk.
Keresztény körökben gyakran téma az adakozás, az alamizsna és a tized. Kicsit talán össze is tudunk zavarodni a fogalmak között. Ennek kapcsán szeretnék megosztani 3 gondolatot, ami megerősödött bennem az elmúlt 9 hónap bibliaolvasása során.
Az 52. Tokaji Írótáborban – amelyet a héten rendeztek – volt szerencsém találkozni és interjút készíteni Czilli Arankával. A program részeként határontúli írók, költők felolvasóestjén vett részt, megindító volt hallani kisebbségbe kényszerült honfitársaink műveit és hozzájuk kapcsolódó gondolataikat. Ennek folytatásának is tekinthető ez a beszélgetés, gyermekkorról, irodalomról, istenkeresésről.
Adolf Balázs 24 éves világbajnok kenus, aki idén az olimpián a hetedik helyen végzett a férfiak 1000 méteres versenyén. Az ötkarikás verseny előtt a közmédia stábja forgatott vele, ahol nagyon elgondolkodtató és érett gondolatokat fogalmazott meg, amiket nem csak az élsportban használhatunk fel, hanem a mindennapok során is jól jöhetnek.