Miért szégyelli sok fiatal ma a hitét Európában? Ilodigwe Emmanuel nigériai származású szalézi szerzetes a 777-nek küldött írásában hálát ad az európai misszionáriusok hitet átadó szolgálatáért – és missziós testvérként most ő az, aki Európában bátorítja az embereket: ne féljenek keresztény identitásukat megélni. Emmanuel üzenete egyszerű, de megrendítő: van remény, és a hitünk nem teher, hanem kincs.
Megtartották az első városmissziót Nagykanizsán. A programok között volt dicsőítés, hivatások hétvégéje lévén két kispap tett tanúságot, majd volt előadás az időskor örömeiről, annak megéléséről. Mindeközben folyamatosan működött az imasátor a Mécses közösség vezetésével, az idősek sátra, illetve a fiatalok sátra, melyet az Antiochia közösség állított fel. Hogy mi is az a városmisszió, miért éri meg csinálni és mik a tapasztalatok, arról Pohnert Dávid, a nagykanizsai Jézus Szíve plébánia káplánja – egyben a program koordinátora és ötletgazdája – beszélgetett velem.
Adventi interjút adott a 777-nek Székely János szombathelyi püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia három hónapja megválasztott elnöke. Írásban válaszolt kérdéseinkre, és őszintén beszélt az egyház mai küldetéséről, a társadalmat fojtogató Isten-hiányról, valamint arról, hogyan gyújthatjuk meg szívünkben újra a remény lángját.
Amikor valaki Jézust arra kérte, hogy segítsen neki az örökség elosztásában, Ő nem anyagi tanácsot adott, hanem mélyebb figyelmeztetést: „Nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” Alpek Gergely káplán atya a vasárnapi evangélium kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a birtoklásvágy és a kapzsiság hogyan homályosítja el az igazi élet értelmét. „A koporsón nincs zseb” – mondja –, ,,mert az igazi gazdagság nem az anyagiakban, hanem a szabaddá tett szívben rejlik.”
Egy huszonegy éves lány, Fehér Enikő tanúságtétele elevenedik meg ebben a megrázó és őszinte vallomásban, amelyben nemcsak a kirekesztettség fájdalmáról, hanem a közösség és a hit gyógyító erejéről is beszámol. A Református Egyház Felfelé című videósorozatában Enikő saját útkereséséről, lelki hullámvölgyeiről és arról mesél, hogyan talált rá Isten szeretetére – és önmaga elfogadására – egy nehéz időszak után.
Mit jelent ma Krisztust követni egy olyan kultúrában, amely sokszor mást tart jónak, kívánatosnak vagy elfogadhatónak? És hogyan fér össze Isten feltétlen szeretete a parancsokkal, amelyek néha inkább tehernek, mint kapaszkodónak tűnnek? Az Életed kérdései rovatban Viktor és Zsófia őszinte, sokakat érintő dilemmákat fogalmaznak meg: a hit és a hétköznapok feszültségéről, a szabadság és a törvény látszólagos ellentmondásáról, az önelfogadás és a bűn kérdéséről. Szilágyi Szabolcs atya és Gájer László atya pedig bibliai, lelkiségi és nagyon is gyakorlati válaszokat adnak – Jézustól, Pál apostoltól, Szent Ignáctól és a mai élethelyzetekből kiindulva.
Miközben a művészek azon dolgoznak, hogy XIV. Leó pápa mozaikját felhelyezhessék a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában található pápaportrék hosszú sorába, újra felébred a kíváncsiság – és egyesekben a babona is. Felmerül az ismerős kérdés: Mi történik, ha elfogy a hely?
Hívek sokaságával együtt várta XIV. Leó pápa a Szentlélek kiáradásának ünnepét, az Egyház születésnapját. Fontos, hogy ne csak az Atyát és a Fiút ismerjük, hanem élő kapcsolatban éljünk az éltető Lélekkel is! Íme néhány gondolat, amelyet a pápa prédikációja alapján kiemeltünk a Szentlélekről.