Ahogy mi is megemlékeztünk róla, életének 85. évében elhunyt Kozma Imre atya, katolikus pap, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a Betegápoló Irgalmasrend korábbi magyarországi vezetője. Felidézzük röviden 5 olyan szolgálatát, amelyet sosem felejtünk el. Több évtizedes szolgálatával arra mutatott, hogy az igazi boldogság, ha nem önmagunkért, hanem másokért élünk.
Hogyan találhatunk rá az elhívásunkra? Miképpen lehet megőrizni a házasság előtti tisztaságot? Mik a buktatók és az erőforrások ebben? Fel lehet épülni, ha átéltünk egy tragédiát? Ezekről is beszélgettünk a 777 podcastben Hegedűs-Tóth Sárával, azaz Bazsával, aki nemcsak a hangjával, hanem az egész életével Istent akarja dicsőíteni.
Az adás írott verzióját rövidítve olvashatjátok, de bátorítunk, hogy hallgasd meg a teljes beszélgetést is!
Az idei 72 óra kompromisszum nélkül háromnapos önkéntes akciót immár tizenhetedik alkalommal hívta életre a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával. A segítségnyújtás megmozgatta a fiatalokat határokon innen és túl: olyan feladatokat vállaltak, amelyekkel jobbá tehetik legalább egy hétvégére a világot.
Milyen egy református nő, asszony, feleség, édesanya, nagymama? Mi a közös Zsindelyné Tödős Klárában, Lorántffy Zsuzsannában és sok más kálvinista asszonyban? Hogyan vélekedik egy férfi a református nőkről? Egy vers Koncz Zsolt, református lelkész tollából.
A minap a Cafe Francescoban vehettem részt egy kedves barátnőm társaságában Gájer László, atya, a PPKE HTK egyetemi tanárának előadásán, melynek témája a háború és Isten kapcsolata volt. Létezik-e igazságos háború? Beszélhetünk-e keresztényként a háború etikájáról, mik ennek a forrásai? Hogyan formálódott a keresztények nézőpontja az évek alatt?
A mai rohanó világban egyre kevesebb figyelmet kapnak azok a tulajdonságok, melyek alázatosságra szólítanak minket. A legtöbb területén az életnek az számít, hogy mennyire vagyunk képesek lenyomni a másik embert azért, hogy mi kerekedjünk felül: mi legyünk a szebbek, okosabbak, jobbak, vagyis a „győztesek”. De tényleg ezek kellenek ahhoz, hogy végül jutalomban részesüljünk?
Egy 20 éves fiú, aki a szüleit tanítja rózsafüzért imádkozni, egy 16 éves lány, aki a nem hívő barátnőjének rózsafüzért ajándékoz, és egy egyetemista srác, akinek imameghallgatásai százakat inspiráltak imádságra. Volt hozzájuk néhány kérdésem, és ők örömmel feleltek. Meséltek arról, hogy milyen jótékony hatással volt hétköznapi életükre a rózsafüzér, de a mélységeinek megtapasztalása is szóba került. Magam is meglepődtem, hogy fiatal koruk ellenére néhol milyen isteni bölcsesség sugárzott szavaikból. A rózsafüzérről szóló sorozat második részében fogadjátok szeretettel az ő gondolataikat!
Tábori püspökként sem szeretnék elszakadni a katonáktól, mert engem ez éltet. Ha visszanézek, hogy egy asztalosfiúból hogyan lett tábori lelkész, hogy ment el ezekbe a missziókba, hogy állt oda mellé az Úristen, hogyan adott erőt, amikor emberi veszteséggel néztünk szembe, és hogyan segített abban, hogy az Igével tudjak vigasztalni, akkor azt érzem, ennél nem kell több – vallja Mészáros László ezredes, aki csaknem harminc év tábori lelkészi szolgálat után vezetheti a Protestáns Tábori Püspökséget. A Református.hu interjúját szemlézzük.