Hiába iszod a harmadik kávédat, még mindig alig bírsz ébren maradni. Hiába vagy túl a hétvégén, nem pihented ki magad. Hiába mész nyaralni, ott sem tudsz megnyugodni. Mégis miért vagyunk folyton fáradtak manapság? Mit tudunk tenni mi, és hogyan akar segíteni nekünk Isten, hogy változzon ez?
Egy imádság a mai emberek fáradtságáról, magányáról és lelki éhségéről, akik sokszor elveszítik a reményt és a közösség melegét. Turczi Árpád írásában kifejezi a vágyat, hogy Isten szelleme friss szélként fújjon rá a megfáradt világra, hogy új erőt, fényt és összetartozást adjon mindenkinek, különösen azoknak, akik elhagyták az Istennel vagy egymással való közösséget.
Két, magát hitetlennek valló fiatal őszinte riportot készített egy keresztény fesztiválon arról, ők hogyan látják a hívőket és a vallást. Miért van szerintük szüksége az embereknek a hitre? Miért nem tudnak vagy akarnak ők hinni Istenben? A fesztiválon sok fiatallal is beszélgettek, nagyon izgalmas látni azt a kontrasztot, ahogy egy hívő és nem hívő fiatal látja az életet, a halált, a kapcsolatokat. A Fókuszcsoport videója különösen értékes, mert segít a hiteles, őszinte párbeszéd megteremtésében a hívők és nem hívők között.
„Mindenki érdemel egy esélyt. Ha tudtam volna beszélni édesanyám hasában, biztosan azt kértem volna tőle, hogy hagy hadd jöhessek erre a világra.” Megrázó tanúságtétel egy férfitól, aki fiatal felnőttként tudta meg, hogy az édesanyja majdnem elvetette – de Isten terve más volt, az, hogy megszülessen és éljen.
2002 májusában nyolc ártatlan ember vesztette életét a móri bankrablás során. Száraz László, a város akkori plébánosa az események közvetlen közeléből élte át a tragédiát. Mesélt arról a 777-nek, hogyan tudott papként jelen lenni, mit jelentett a közösségnek a hit, és miért érzi úgy, hogy a város máig hordozza a sebeket.
Szeptembertől két pap is készen áll arra a 777 felületén, hogy életed legérdekesebb, legnehezebb kérdéseire válaszoljanak!
Az emberi történelemben kevés kapcsolat annyira meghatározó, mint az apa-fiú viszonyulás. Ez a szál sokszor szoros és szeretetteljes, máskor terhelt és konfliktusos, olykor pedig a veszteség árnyéka borítja be.
Vannak könyvek, amelyek nem pusztán témát ajánlanak, hanem tükröt tartanak. Visszanéz ránk belőlük a saját történetünk, kérdéseink, elnémult vagy félbemaradt mondataink. Bolyki László Apák és fiúk című kötete ilyen tükör.
Nincs mese, a testünk tükrözi történetünket – így van ezzel vendégírásunk szerzője is, aki bátran vállalja önmagát. Saját megfogalmazása szerint kövér, és sok bántást kap ezért – de nem megtörve, inkább humorral és hittel áll mindehhez. Csillának a küzdelmek és kudarcok során az Istenbe vetett bizalom és az elfogadó emberek támogatása ad erőt, hogy újra és újra kezdje, elfogadva önmagát testi-lelki valójában. Egy őszinte vallomás, amely nemcsak a test méreteiről szól, hanem arról is, hogyan lehet a humort és hitet pajzsként használni a megpróbáltatások közepette.