Szeptembertől két pap is készen áll arra a 777 felületén, hogy életed legérdekesebb, legnehezebb kérdéseire válaszoljanak!
Az emberi történelemben kevés kapcsolat annyira meghatározó, mint az apa-fiú viszonyulás. Ez a szál sokszor szoros és szeretetteljes, máskor terhelt és konfliktusos, olykor pedig a veszteség árnyéka borítja be.
Vannak könyvek, amelyek nem pusztán témát ajánlanak, hanem tükröt tartanak. Visszanéz ránk belőlük a saját történetünk, kérdéseink, elnémult vagy félbemaradt mondataink. Bolyki László Apák és fiúk című kötete ilyen tükör.
Nincs mese, a testünk tükrözi történetünket – így van ezzel vendégírásunk szerzője is, aki bátran vállalja önmagát. Saját megfogalmazása szerint kövér, és sok bántást kap ezért – de nem megtörve, inkább humorral és hittel áll mindehhez. Csillának a küzdelmek és kudarcok során az Istenbe vetett bizalom és az elfogadó emberek támogatása ad erőt, hogy újra és újra kezdje, elfogadva önmagát testi-lelki valójában. Egy őszinte vallomás, amely nemcsak a test méreteiről szól, hanem arról is, hogyan lehet a humort és hitet pajzsként használni a megpróbáltatások közepette.
Istennek rólam is van elképzelése? Hogyan találhatom meg? És mi van, ha én mást szeretnék? Tényleg mindenkinek van hivatása? Hogyan tudok jól dönteni? Íme öt konkrét lépés, ami segíthet a hivatásod megtalálásában. Riesz Domonkos atya írása
XIV. Leó pápa a mai napra böjt- és imanapot hirdetett a békéért, melyhez a 777 csapata is csatlakozott. A békéért való imádság azt jelzi, hogy Istentől várjuk a béke ajándékát, mely világi eszközökkel elérhetetlennek tűnik. Hogyan adja Ő a békét? És mit tehetünk mi azért, hogy béke legyen?
XIV. Leó pápa augusztus 22-ére böjti és imanapot hirdetett a békéért. Az alábbiakban összegyűjtöttük a pápa néhány békével kapcsolatos gondolatát, megszólalását.
Amikor belépek a templomunk ajtaján, néha fájó csend fogad. Látom az üres padsorokat, hallom a falak közé záródott múlt emlékét, érzem, ahogy a hajdani közösség ereje lassan kifakul. Szeretett gyülekezetem, amely egykor élettől lüktetett, most mintha fáradtan szuszogna. Mégis, miközben szívem összeszorul, valami más is történik bennem: nem enged a remény. Hiszem, hogy az evangélium, amely egykor életet adott, ma is képes új szívként dobogni bennünk. Ezért keresem, hogyan lehet újra központtá válni. Megvan-e az élő test, ahol Krisztus szava lüktet.
Nemrég tanúságot tettem egy rádióműsorban, és nagyon jólesett felkészülni rá, felidézni, hogyan is tértem meg, mivel vonzott magához közel Isten. Most elétek tárom dióhéjban az utam, és bátorítalak, hogy te is írd le, és küldd el nekünk a tanúségtételedet, a megtérésed történetét. Hiszem, hogy tanulhatunk egymástól, és hogy ezek által is erősödhet a hitünk. Íme az én sztorim.