Mókásan megfogalmazott, de tűpontos posztba botlottam nemrég, amelyben alkalmatlan embereket keresnek egy emberileg kudarcra ítélt feladatra.

Mókásan megfogalmazott, de tűpontos posztba botlottam nemrég, amelyben alkalmatlan embereket keresnek egy emberileg kudarcra ítélt feladatra.

„Most nyugodni térek a te áldásoddal” – készüljünk Szalézi Szent Ferenc imájával közösen a következő hétre.

Reményik Sándor versei mindig olyan finoman pendítik meg a lélek húrjait, mint egy kis orvosság, feloldása kimondatlan gondolatainknak.

Néha elbizonytalanodom abban, hogy a Jóisten szeret-e engem. Ez a dicsőítő dal egy erős fejmosás az őszinte határozottságával.

Halottak napján nemcsak elhunyt szeretteinkre emlékezünk, hanem saját életünk értelméről is elgondolkodunk. Alpek Gergely fiatal pap írásában arra hív, hogy a halált ne a végként, hanem az isteni találkozás kezdeteként lássuk. A ravatal sötétjében a feltámadás fénye ragyog fel – mert a keresztény ember számára a halál nem lezárás, hanem az örök élet kapuja.


Sokszor feljövő téma a párkapcsolat és a szerelem, ám rengeteg rossz világi példát láthatunk, amelyek megnehezítik, hogy kitartsunk a Jézus mutatta úton. A házasság szentségéről, nehézségéről, családalapításról osztott meg velünk gondolatokat Benkovics Péter férj és családapa. A végén pedig egy jótanácsot is adott az esküvő és a mindennapok kapcsán.

Szilágyi Szabolcs atya vasárnapi prédikációjában beszélt arról, hogy mikbe szoktunk kapaszkodni, hogy biztonságban érezzük magunkat, és hogy mi Isten válasza a legbelső bizonytalanságainkra. Értékes üzenetek, amelyeket érdemes magunkkal vinni erre a hétre!
